Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései
Necze Gábor: „Születtem J915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései 1. Л kezdetek... „Már több esetben is elkezdtem az életem viszontagságos történetét leírni, de sosem sikerült befejeznem. Most megpróbálom ezt pótolni, és magnókazettára elmondani. Először is a szüléimről szeretnék beszélni. Édesapám Pécsen született 1887-ben egy iparos családban. Ők hatan voltak testvérek, négy fiú és kettő lány. A lányok férjei és a fiúk is iparosok voltak. Anyám 1895-ben született Kadarkúton. Ők viszont heten voltak testvérek, négy leány és három fiú. Ők részben földműveléssel, részben iparral foglalkoztak. 1900 körül az anyám szülei elköltöztek Visnyeszéplakra. Ez egy hegyközség volt Kaposvártól körülbelül 10 km-re, a Zselic-hegység alsó részén. A hegyközség különben Visnye községhez tartozott, ami Széplaktól kb. 4 km-re volt. Ez hegyes-dombos vidék volt, és rengeteg erdővel volt szegélyezve. A hegyközség tanyaszerű település volt, ahol a nagyszüleim kb. 10 kataszteri hold földterületet birtokoltak. Ennek nagy része szántóföld, rét, és a domboldalon egy nagy szőlőterület volt. A területen rengeteg gyümölcsfa volt, a ház körül és a szőlőben, a réten is. A földterület közepén volt a lakóház és körülötte gazdasági épületek. Közvetlen a szélén pedig volt egy nagy erdő, ahol Boross Péter 5 nagyapja volt a főerdész. Ebből az erdőből rengeteg vadhúshoz is hozzájutottak. Az apám Pécsen kádármesterséget tanult. Amikor felszabadult, az akkori szokás szerint vette a vándorbotot, és elindult az országba. Kádármestereket látogatott, ahol 1-2 napot, vagy 1-2 hetet dolgozott, és azután indult tovább, ahol ugyanúgy tapasztalatot szerzett. így került 1912 körül Vásárosbécre, ami Visnyeszéplakhoz 2-3 km-re volt. Itt ismerkedett meg az anyámmal. 1913-ban össze is házasodtak a szüleim, és Hedrehelyen vettek egy házat, ahol apám egy műhelyt készített, és ott elkezdte a kádármesterséget gyakorolni. Elég jó bortermő vidék volt a környék, ezért az üzlet is jól ment. Ráadásul csak ő volt egyedül kádármester a faluban. 1914-ben született meg a bátyám, én pedig 1915-ben. Közben az apámat behívták katonának az első világháborúba, ahol ő is hadifogságba esett Oroszországban. De ahogy elmesélte, nekik sokkal jobb sorsuk volt, mint nekem alig három évtized múltán, mivel ők nem lágerban, hanem családoknál, családi házaknál dolgozgattak. Ez idő alatt nagyon sokszor voltunk Visnyeszéplakon a nagyszüleinknél és még később is, ahol igen sok mindent meg lehetett találni. Voltak tehenek, lovak, disznók, juhok, sőt még méhészetük is volt, nem beszélve a rengeteg jófajta gyümölcsről. Hedrehely egy 4-500 lakosú falu volt, ahol többségben reformátusok éltek. Alig volt 1-2 katolikus család, ezért minket nem nagyon szívesen néztek. En5 Magyarország miniszterelnöke 1993-94-ben 183
