Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Vágó Imre – Rózsás Márton: Egy elfelejtett professzor. Adatok dr. Horváth Béla szemészprofesszor életművéhez

Vágó Imre - Rózsás Márton: Egy elfelejtett professzor. Adatok dr. Horváth Béla szemészprofesszor életművéhez hető, de a fent hivatkozott iratok és visszaemlékezések alapján Haynal Imre és Münnich Ferenc közbenjárása sem zárható ki. * Horváth professzor ártatlanságát és tiszta jellemét saját, családi kútfőkből is igazolhatjuk: Talán a fentebb leírtak hatására, dr. Horváth ezután egyáltalán nem foglalkozott a politikával. Jól emlékszem, (Vágó I.) hogy 1967-ben, a 6 napos közelkeleti háború idején Izrael szerepével kapcsolatban édesapámnak milyen tárgyilagosan nyilatkozott. Még korábbi eseményt adok közre édesanyám emlékezése alapján, aki a budapesti gettókórházban a körülményekhez képest biztonságosan vészelte át a vészkorszakot. Családját azonban teljesen kiirtották. Ez is közrejátszhatott abban, hogy 1945-ben a Magyar Kommunista Párthoz - mint a kommunista propagandát magáévá tevő, jó szándékú, őszintén jobbat akaró ember - csatlakozott. Véleményén a Rákosi-rendszer visszataszító jelenségei ellenére sem változtatott, még az 1956-ban itt-ott felbukkanó antiszemita megnyilvánulások ellenére sem. 1956-ról sokszor mesélte, hogy ismerőse egy nagyobb pályaudvaron „Ne félj Itzig, nem viszünk Auschwitzig" feliratot látott. Barcson volt olvan orvos (sőt Barcs egyik ismert, zsidó származású ügyvédje is ilyen volt), aki meggyőződése miatt akkor gúnyosan bánt vele. Dr. Horváth Bélával kapcsolatban azonban egyetlen panasz sem hangzott el részéről. A szülői tradíció alapján szinte gyermekkorától kereskedőként dolgozó édesapám is korrekt kapcsolatot épített ki vele, a kereskedelemben meglévő ismeretségével számtalanszor sietett dr. Horváth Béla (és a kórház) segítségére a beszerzések terén. * Korábbi publikációk az 1964. évet említik dr. Horváth barcsi tevékenységének befejezéseként. Ezt egyértelműen cáfolja egykori, már említett körzeti orvosunk, és az ugyancsak említett rokon elbeszélése. Barcsról valószínűleg 1959/60 telén költözött Budapestre, az Ady-ligeten lévő - el nem kobzott nyaralójába, majd egy éven belül a Kálvin tér sarkán lévő lakásba. A visszaemlékezésekkel egybevág a Sm. Tanács VB. 1960. március 29-i ülésén hozott határozat, miszerint a barcsi szemészetet megszüntetik, és szülészeti osztállyá szervezik át. Ezt követően - 1960. június 4-én - utasítás történt a professzor munkaviszonyának megszüntetésére. Nagyjából ebben az időben a budapesti Rókus Kórházban komoly vezető állást ajánlottak fel részére, azonban egészségi állapota miatt csak konzultáns szerepet vállalt volna. 1964. novemberétől egy-két évig a Bp. VIII. kerületi Trefort utcai, majd a XIII. kerületi Visegrádi 159