Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban mintegy 2 holdnyi szőlőterületet, de az a filoxéravész pusztítása miatt parlagon hevert. Úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük: a 4 község lakossága a ház körül föllelhető néhány tőkén kívül egyáltalán nem foglalkozott borászkodással. Részben az apátsági latifundium külterjes gazdálkodását okolhatóan a gyümölcsfa állomány is meglehetősen alacsony szinten stagnált. Összesítve csupán 0,54 gyümölcsfa jutott minden egyes kataszteri hold területre, s ez csak fele volt a hasonló, járásbéli adatoknak és alig negyede a somogyi eredményeknek, s vagy tizenkétszer kevesebb, mint Komlósdé! A Zselicszentjakabi apátság külterjes gazdálkodásának fokmérőjeként a legelő (13,16 %), az erdő (34,09 %) és a földadó alá nem eső, nem termő területek (9,78 %) magas arányát lehet megemlíteni, amelyek mindegyike nagyobb részesedést ért el, mint a 100 kh feletti birtokok hasonló körben mért Barcs járási átlagértékei. Az itteni egyházi földek majd háromötödén tehát olyan művelés folyt, amely vagy egyáltalán nem vagy pusztán igen kis mértékben szükségelte az emberi munkaerőt. Az apátsági nagybirtok által állandóan foglalkoztatott cselédek száma az adatfelvétel évében nyolcvannyolc fő volt, és így mindegyikükre 76,93 kataszteri hold birtoknagyság jutott az összterületből. Nem kívánok még egyszer hosszabban elidőzni a cselédség katasztrofális szociális viszonyainak ecsetelésénél, ezért csak azt a hipotetikus - de elgondolkodtató - lehetőséget említem meg, hogy ha mindezen földek szétosztásra vagy kisbérleti rendszer útján egyéb módon paraszti kézbe kerülhettek volna, akkor mily mértékben nőhetett volna ennek a nyolcvannyolc embernek és családjaiknak az életszínvonala. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy az állandó alkalmazottak mellett - mint minden nagybirtok - a tárgyalt latifundium is foglalkoztatott napszámosokat és más idénymunkásokat, tehát népességeltartó ereje nem csupán erre a kevesebb, mint száz családra korlátozódott. Az 1910-es népszámlálási íveket

8 áttanulmányozva megállapítható, hogy abban az esztendőben keresőkkel és eltartottakkal együtt összesen 853 mezőgazdasági cseléd és munkás volt alkalmazásban a négy faluban. Lakócsán 406 fő (a lakosság 31,16 %-a), Potonyban 177 ember (22, 66%), Szentborbáson 192 (44,04 %), és Tótújfaluban 77 lélek (12,07 %). Óriási hányadukat természetszerűleg a Zselicszentjakabi apátság valamelyik birokteste alkalmazta, mert a családon kívüli idegen munkaerőt még talán korlátozottan foglalkoztatni tudó tíz kataszteri holdon felüli paraszti birtokok száma meglehetősen alacsony volt. A községek sorrendjében 12, 28, 4 és 17 volt a számuk 1910-ben. Közismert, hogy ennél kisebb birtok csak a leges8 Magyar Statisztikai Közlemények - Új Sorozat 48. kötet: A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása (Második rész). A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint. Budapest, 1913. 50-53, 70-73, 976-977. 88