Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson
Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson nevű kováccsal és hasonlókkal, a foglalkozásneveket viselő családok nemzeti hovatartozásának meghatározása bizonytalanná válik. Nehéz meghatároznunk a horvátosan írt, de magyar helységnévből képzett Szentmihálicz név viselőjének anyanyelvét, de elgondolkoztatok a magyarosan írt, de egyértelműen szlavóniai eredetre utaló Kalinóczi, Turanóczi családnevek is. Feltételezhetően egy horvát ajkú összeíró horvátosította a magyar, míg egy magyar összeíró magyarosította a horvát családneveket. Mindent egybevetve Barcs az 1720-as években továbbra is magyar-horvát vegyes lakosságú falunak tekinthető, folyamatosan növekvő népességgel és az átlagosnál intenzívebb migrációval mind Somogy vármegyéből, mind HorvátSzlavónországból. Az 1720-as években az egész Dráva mentén folyamatos volt az oda- és visszavándorlás, ami Barcs népességének változásain is figyelemmel kísérhető. A háromévnyi adómentesség után számos szabad menetelű jobbágycsalád állt tovább, magyarok, horvátok egyaránt. 14 1726-ban jelennek meg Barcson a következő családfők: Baglyas György, Farkas Mihály, Hedrehelyi Sámuel, Járcsók Mihály, Otársics István, Pávo (?) Mátyás, Szokol Mátyás 15 . A spontán betelepülés még az 1730-as években is folyt. Amíg volt elegendő föld a határban, mindenki annyit foglalt le magának, amennyit az igaereje elbírt. Az elvadult földeket, a gyepet mindenütt fel kellett törni. A munka nehézségét jelzi, hogy az eke elé 6-8 ökröt is be kellett fogni ehhez. Joggal mondhatjuk ezért, hogy a jobbágyság tagozódását az igaerő határozta meg. Az osztatlan faluhatárt kezdetleges eszközökkel művelték meg. A megélhetés fontos forrását képezte az árterek és nádasok kihasználása valamint a halászat, a csikaszát és a gyűjtögetés. A szabad foglalást csak lassan váltotta föl az évenkénti újraosztás, ami azt jelentette, hogy a földeket minden évben újra osztották, s nyílhúzással döntötték el, ki melyik parcellát kapja művelésre. Az 1730-as évektől egyre több helyen történt meg az úrbéri rendezés. Ahol voltak régi szerződések, újat készítettek, tételesen összeírták a jobbágyok javait, és írásban rögzítették kötelezettségeiket. A Széchényi család csokonyai uradalmához tartozó Barcs falu szerződését 1740-ben készítették el a Sopron megyei Széplakon. A barcsi jobbágyközösséget Dezső Sámuel bíró, Bostinecz Péter, Darányi János, Henyézi György, Koskán György, Persies Pál, Otársics Miklós és Szabó Miklós öreg gazdák képviselték, és eskü alatt adtak számot a faluban található javakról. Megtudjuk az összeírásból a telkek, földek, rétek és szőlők nagyságát és a gazdák állatainak számát is. Barcs szántóföldjei kétnyomásosak és közepes termést hoznak, s legfőképp rozsot teremnek ebben az időben. A búza Keszthelyi 1964. 17-18, Szili 1993. 18-20. SML IV. A. 1. h. 47. d. Ö. 147-154. (1726), és 26. d. Ö. 55. (1726). 51
