Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson

MÉSZÁROS ADAM HORVÁTOK ÉS MAGYAROK A 18. SZÁZADI BARCSON A törökök elvonulása a Dél-Dunántúlról egy új fejezet kezdetét jelentette a térség történetében. A Dráva mente felszabadulását Szigetvár 1689. évi és Kanizsa 1690. évi visszavételétől számíthatjuk. A 150 éven át fennálló háborús állapotokat a Dráva menti települések is megszenvedték. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a hódoltsági időszak egésze, hanem egyes periódusai okoztak súlyos következményeket a vidéken. Kiváltképp ilyen volt a 17. század végi hadjárat, amelyet a bécsi udvar indított a török ellen, s amely a jobbágyság jó részét menekülésre, bujdosásra kényszerítette, számottevő népmozgást idézve elő a környéken. Barcs is jelentős átalakuláson ment keresztül. A török hódoltság végétől itt élő magyar és horvát családok valamint a később beköltözött, különféle eredetű népcsoportok Barcsot egy színes kultúrával rendelkező többnyelvű közösséggé formálták, amely egyfelől kulturális sokszínűsége, másfelől kedvező földrajzi adottságai miatt tűnt ki környezetéből. Ez a tanulmány Barcs népességének 18. századi alakulását kíséri figyelemmel, különös tekintettel a beköltözött népcsoportok eredetére, a migrációs folyamatokra és a magyar-horvát interetnikus kapcsolatokra valamint a lakosság gazdasági erejének, demográfiai és nemzetiségi viszonyainak alakulására. A hódoltsági időszak hatásai a Dráva mentén A török hódoltság idején nem csak a földesúri terhek, hanem a gyakori hadi események is nehezítették a jobbágyság életét. Az összecsapásokat általában járványok is kísérték, melyek közül a legsúlyosabbak az 1542-es és az 1553-as pestisjárványok voltak. A falvak pusztásodása rohamos ütemben haladt. A nép a fosztogatások és az elhurcoltatás elől az erdőkbe, nádasokba, mocsarakba menekült. A parasztok gyakran kényszerültek elhagyni falvaikat. Bár a vész elmúltával az elbujdosott lakosság sok esetben visszatért, voltak olyan falvak, amelyek nem éledtek újjá, egykori lakóik végleg más vidékre költöztek. A hódoltság végére a somogyi jobbágyság jelentős részét nem találjuk meg korábbi lakhelyén. Az erdőkbe és mocsarakba bujdosott lakosság mellett olyan csoportokról is tudunk, akik távolabbi vidéken kerestek megélhetést: Tarnóca, Csokonya, Visonta és Felsőszentmárton jobbágyai közül pl. többen Kecskemét 45