Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen szántási tervét rendszeresen teljesítette. A folyamatos munkát nehezítette a lánctalpas Sztálinyec traktorok gyakori meghibásodása. Géza gépe valamivel jobb volt a többinél. Ezt későbbi komájának, a Péterhidáról deportált Buzási Imrének köszönhette, aki a láger anyagbeszerzőjeként jó viszonyban volt a műhelyfőnökkel. E kapcsolatok révén az esetleges hibák kijavítása, alkatrészek cseréje nem okozott számára problémát. Amíg a mezőgazdasági tömegmunkát végzőket állandó rendőri felügyelet alatt tartották, a traktorosokat - mivel naponta nagy területet jártak be - nem tudták ellenőrizni, ezért szabadabban élhettek. Emellett keresetük is magasabb volt társaikénál, akik cséplőgép mellett dolgoztak, s napi 12 órai munkáért 2-3 forintot kaptak. Hiába ment a gép éjjel-nappal, a gyér gabonatermés miatt nem jött össze az előírt napi norma. Ehhez képest a traktorosok 7-8 forint bért kaptak. Emellett a napi háromszori étkezésért 6 forintot kellett fizetni. A magas rezsiköltségek levonása után ezért sokan nem is kaptak munkabért. Ahogy a „telepesek" lassan szokták meg a tábor kialakult munkarendjét és fegyelmét. Gondot jelentett a legelemibb higiéniai szükséglet elvégzése, a WC ügye. A WC szerepét egy tábori latrina töltötte be, mely egy lövészárok-szerű háromnégy méter hosszú, kb. 50 cm mély gödör volt, a gödör végein egy-egy X alakú fára hosszában egy gerendát helyeztek, amire rá kellett ülni, hátul pedig egy másik gerenda a hát kitámasztására szolgált. A latrinát férfiak és nők közösen használhatták, de középen el volt deszkázva a két nem részére, ugyanakkor elöl és hátul nyitott volt, ami érthető módon - a szemérmesség és a látvány miatt idegesítette a láger lakóit. Az Árkus-tanya vezetősége a közeledő tél elől a birkahodályból a 400-500 méterre lévő úgynevezett „zöld barakkba" költöztette a „telepeseket". A színéről elnevezett deszkaépület már fűthető is volt, amennyiben a fűtéshez szükséges tüzelőanyagot össze tudták szedni. Az előző szálláshelynél annyival volt komfortosabb, hogy nem éltek társbérletben a birkákkal és a trágyára szórt szalma helyett emeletes vaságyakon alhattak. A deszkaépület két részét középen egy vályúszerű mosdó és a már körbebedeszkázott klozet választotta el egymástól. A megyei tanács a tábor bővítésével arra törekedett, hogy az előzetes elképzeléseknek megfelelően - a „telepeseknek" végleges letelepedést biztosítva - megépüljön hazánkban is az ügynevezett elkülönített kulákfalu. Bekeríttették a deportáltakkal a tábort, és a kapukhoz fegyveres őröket állítottak. A szabad munkaerőt vályogvetéshez osztották be. A lágerlakók szakmunkásaival megkezdődött az építkezés. A vályogból a kőművesek házfalakat, a fából az ácsok és asztalosok tetőszerkezetet építettek. Ajtókat, ablakokat és más építési anyagokat 127
