Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Banicz László: 20. századi kálvária – a német kisebbség kitelepítésének politikai háttere

20. századi kálvária Banicz László: -A német kisebbség kitelepítésének politikai háttere eszközök, állatok jelentős részét olyan személyeknél tárolta, akik nem estek a törvény hatálya alá. A megoldást a hatóságok abban látták, hogy a telepes községekben a földigénylő bizottságokat újjáalakították, ezzel kizárva a rokoni, ismeretségi kapcsolatokat. 1946 nyaráig a telepítést a Népgondozó Hivatal, illetve a Megyei Földbirtokrendező Tanács alá rendelt földigénylő bizottságok intézték. A Népgondozó Hivatalnak ugyanakkor felügyeleti joga volt a földigénylő bizottságok felett, bár ezen szervezeteknek is széles felhatalmazásuk volt az önálló cselekvésre. A helyi elöljáróságok és nemzeti bizottságok is - igaz törvényes felhatalmazás nélkül - jelentősen befolyásolták a földigénylő bizottságok munkáját.

49 A kaotikus viszonyokra a Földbirtokrendező Tanács többször felhívta a földművelési miniszter figyelmét és kormányintézkedéseket sürgetett a probléma megoldása érdekében. Jelentős változás volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyomására 1946 májusában egy belügyminiszteri rendelettel levették a napirendről a német anyanyelvűek teljes kitelepítését. Somogyban a kitelepítési névjegyzékek többségét ennek az enyhített rendeletnek megfelelően állították össze 1947 májusában-júniusában. Rákosi Mátyás már az 1947. augusztus 30-ai rádióbeszédében jelezte, hogy a svábok kitelepítését folytatni kell, és gyorsan be kell fejezni. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a „gazdag" svábok a „német fasizmus"

50 magyarországi kiszolgálói voltak. Másrészt - és ebben az esetben drasztikusan kimondja az igazi indokot - „mintegy negyedmillió zsíros föld, amely még a gazdag svábok kezén maradt" erre a területre pedig feltétlen szükség van a földreform során. Természetesen ekkor még szóba sem hozta az erőszakos tsz-esítést. A kaotikus viszonyok közepette 1947. október 28-án hatályba lépett a 12200/1947. számú kormányrendelet. Ez már jóval kedvezőbb elbírálást biztosított, és a somogyi németek számára rendkívül fontos volt, ugyanis ennek életbelépésekor kitelepítésük még nem kezdődött el. Ennek köszönhetően azok, akik magyarnak vallották magukat - amennyiben nem voltak Volksbund-tagok, önkéntes SS-ek, illetve magyarosított nevüket nem változtatták meg mentességet kaphattak, a már elkobzott és igénybe vett vagyont viszont a mentességet nyert személyek sem kapták vissza. Ez azt jelentette, hogy sokan, bár nem lettek kitelepítve, de földönfutókká váltak. Az 1945-1950 között eljárás alá vont somogyi németek között többeknél a vagyonelkobzását sem hajtották végre. Bognár 1989.355. Lásd. 35. jegyzet 104