Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005
Banicz László: 20. századi kálvária – a német kisebbség kitelepítésének politikai háttere
Banicz László: 20. századi kálvária -A német kisebbség kitelepítésének politikai háttere megegyeztek. Akkor viszont maximálisan fel is használták a népi németeket céljaik elérése érdekében. Ennek egyig legjobb példája a szudétakérdés. Az 1918. októberében kikiáltott Csehszlovák Köztársaság részét alkotó Szudétavidéken közel 3 millió 250 ezer német élt, akik hibába követelték - viszonylag széles - autonómiájuk további bővítését. A testnevelő tanár Konrád Henlein vezetésével 1933-ban alapított Szudétanémet Párt a Wilhelmstrassén kidolgozott instrukcióknak megfelelő politikát folytatott. Ennek lényege a csehszlovák belpolitika lehetetlenné tétele, az ország felbomlasztása. A szudétanémetek csupán lapok voltak - bár ekkor még a legerősebbek - Hitler politikai pókerjátszmájában. Természetesen München is csak egy rövid intermezzo volt az igazi cél, a Fall Grün sikeres végrehajtása érdekében. 15 Az egymilliós német nemzetiség jogaira hivatkoztak Lengyelország esetében is, de ez Danzig és a lengyel korridor kérdésével együtt ismét csak ürügy volt. A világ vezető politikusainak jelentős része meglepődött, pedig Hitler soha nem csinált titkot abból, hogy végső célja az összes német egyesítése az árja Harmadik Birodalom határain belül. Az már különösebben nem foglalkoztatta a Führert, hogy a sokak által Volks splitter-nek, népforgácsnak is nevezett népi németek egyetértenek-e tervével, vagy sem. A Németországgal szövetséges államokban, így Magyarországon is felhasználták a náci befolyás erősítéséhez a német kisebbséget. A trianoni Magyarország területén az 1920-as népszámlálás szerint 554.237 német nemzetiségű ember élt. 16 Ez az összlakosság 6,9%-át tette ki, magasan a legnagyobb lélekszámú nemzetiség. Egy évtizeddel később már csak 478.630 magyar állampolgár (5,5%) vallotta magát német nemzetiségűnek. A csökkenésben a statisztikai adatok alapján döntő szerepe volt az asszimilációnak. A számok azt mutatják, hogy a természetes szaporulattal (41.814 fő) számolva a hazai németek összlétszáma több mint 14,5%-al csökkent. Ezen belül a városokban közel 31% volt a német nemzetiség számának visszaesése, míg a falvakat tekintve ez valamivel 9% alatt maradt. 17 Ez igazán akkor érdekes, ha figyelembe Volksdeutsche (népi németek): a Németország határain kívül élő német kisebbségek. 15 Csehszlovákia elleni támadás tervének elnevezése. Az első változatát már 1937 júniusában elkészítette von Blomberg marsall. 16 Az 1910-ben 1.903.357 német anyanyelvű lakos élt a Magyar Királyság területén. Ez a népesség 10,4%-át jelentette (román 16,1%, szlovák 10,7%). Az I. világháborút követően az erdélyi szászok, a szatmári és kelet-bánáti svábok a Román Királyság, a nyugat-bánáti és bácskai svábok a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a felső-magyarországi németek Csehszlovákia, míg a burgenlandiak Ausztria fennhatósága alá kerültek. Az 1920. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 69. kötet, Bp. 1923. 22. 17 Tilkovszky 1978. 357. 89
