Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján Amiről a népszámlálási ívek vallanak... A későbbiekben a Barcsi járáshoz csatlakozó 26 község lakossága az 1869es népszámlálás szerint 24306 lélek volt, ami 1910-re 33919 főre szaporodott (+39,5%). Ezzel szemben Szulok népességének alakulása más képet mutat. Itt, a kiegyezést követő első felmérés 1841 lakost talált, ami 1890-re ugyan 1996-ra gyarapodott, de a fogyás onnantól kezdve megállíthatatlan volt. Az 1910-es adatfelvétel már csak 1773 embert rögzített Szulokból. A Barcsi járásban az 1901 és 1910 közötti évek átlagában ezer lélekre 34,7 élveszületés és 23,3 halálozás jutott, ami kerekítve 11,4 ezrelékes természetes szaporodási rátának felelt meg. Szulokból ugyanezek a mutatók: 32,0 , 22,1 , 9,9 voltak. A járás természetes szaporodása ebben az évtizedben 3792 lélek volt, de az összeírások csak 1578 főnyi tényleges szaporodást jeleznek, ami azt jelenti, hogy az idetartozó 26 községből időközben 2214 ember kivándorolt vagy az ország más tájaira költözött. Szulokban még rosszabb statisztikákra bukkanhat a demográfia iránt érdeklődő kutató, mert ugyanezekben az években a természetes szaporodás itt 181 fő, de a tényleges szaporodás -82 (!) fő volt, ami összeségében 263 lelkes hiányt jelez! Csupán egy röpke évtized alatt ennyi ember hagyta el a falut a jobb megélhetés reményében, mert ott, sem a mezőgazdaságból, sem pedig az amúgy kiemelkedő falusi iparból nem tudott már megélni. A Szulokot elhagyók jelentős része nem új hazát keresett magának, hiszen ebben az időszakban kivándorlás céljából mindössze 27-en nyertek útlevelet a községből. Ez pedig a lakosság alig 1,5 %át tette ki, szemben a járás átlagára jellemző 2,7 %-al illetve az itteni legszélsőségesebb eredményt produkáló szentborbási kivándorlási rátával (7,68 %). A népességcsökkenés mellett egy másik figyelemreméltó jelenségnek is szemtanúi lehetünk Szulokból, mert a századforduló körüli években egy lassú etnikai arányeltolódás vette kezdetét. 1900-ban még csupán 239 magyar anyanyelvű lakost irtak össze a faluban, 10 évvel később viszont már 463-at. Ezzel párhuzamosan pedig a német anyanyelvűek száma 1615 főről 1306 lélekre apadt. (Vallási téren egyébként nem figyelhető meg semmilyen átrendeződés. A katolikus hívők aránya stabilan őrizte 90 % feletti részesedését.) Az 1901-1910 közötti évek halálozási statisztikáit böngészve olyan érdekes és sokat sejtető adatokra lelhetünk, amelyek alapvető szociológiai megállapításokra engednek következtetni. Míg az évi átlagban a Barcsi járásban elhalálozottak közül (773 fő) minden harmadik, azaz 258 ember nem részesült orvosi kezelésben, addig Szulokban, az ebben az évtizedben elhunyt 400 lélek közül csak 30-an haltak úgy meg, hogy előzőleg orvos nem kísérelte meg a gyógyításukat. Ugyancsak érdekes, hogy a halál okát a Barcsi járásban az évek átlagában 204 esetben nem is orvos állapította meg, viszont ez Szulokban 71