Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. századfordulóján azokat lemásolva és a helyi igényekhez igazítva egyedi előállításukba is kezdtek. Ez annál is fontosabb, mert az I. világháború előtt a kisgazdaságok termelték meg a burgonya több mint 85, a kukorica majd 68 %-át, szántójuk 1/4-1/5 részére kiterjesztve. A kapálást ekekapákkal kiváltani lovak nélkül pedig lehetetlen lett volna. A töredékparcellákkal, vagy még annyival sem rendelkező zsellérek számára létfontosságú jelentősége volt a lótartásnak. A legelő-elkülönítések után azonban kénytelenek voltak megszabadulni állataiktól, és ha el akarták kerülni a napszámból való tengődést, akkor uradalmi cselédnek szegődtek vagy Szlavóniában próbáltak szerencsét. Lecsúszásuk másik oka - az egyébiránt természetesen pozitív hatású - lendületesen kibontakozó vasúti közlekedés volt. „Amikor megjelentek az ún., szárnyvonalak, a vicinális vasutak, amelyeknek a száma Somogy megyében hat volt, a falusi fuvarozásnak majdnem befellegzett. " 43 Vessünk egy pillantást a nem csupán egyes fuvaros rétegek életlehetőségeit befolyásoló közlekedésügy egy másik aspektusára is, amely alapjaiban járult hozzá a járás és székhelyének fejlődéséhez, elősegítve országos jelentőségű üzemek alapítását. Szlavónia kapujaként Barcs lett a közlekedési útvonalak csomópontja, pedig sorsa másként is alakulhatott volna. Helytörténeti szempontból igen érdekes az a történet, amely még a jobbágyfelszabadítás előtt játszódott le. Az 1839. április 4-én a siklósi várban megalakult Feketevíz Lecsapoló Társulat ugyanis 1841-ben Beszédes Józsefet felkérte egy idevonatkozó tervezet elkészítésére. A következő év őszén Beszédes Majláth György társulati elnök kérésének eleget téve felmérte a terepet és összefoglalta javaslatait „Nézetek T. Baranya és Somogy megyében folyó fekete-víz és drávai öntéses lapályról, és ezzel kapcsolatban a pest-fiumei és győr-fiumei kereskedelmi nagy útról, egyszersmind Béga és bácsi csatorna biztosításáról Fiume felé" című tanulmányában. Ennek a közlekedéshálózat-fejlesztési koncepciónak az értelmében a Barcstól 10 km-re keletre fekvő Drávatamási fontos központtá épült volna ki, mert innen indult volna a Légrád-Nagykanizsa-Győr irányába a Dunántúlt keresztülszelő hajózó főcsatorna és a Fiúméba vezető vasút. Ez az aprólékosan kidolgozott komplex szemléletű tervezet Drávatamásiban drávai duzzasztót is építeni akart, hogy biztosítsák a Fekete víz megfelelő vízellátását, amely hajózó, faúsztató és géphajtó csatornává vált volna a környékbeli bőséges fakészlet hasznosításának céljából. A pénzhiánnyal küszködő korabeli társadaKirály 1982. 220. 63