Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. századfordulóján Húsz településen - köztük legnagyobb arányban Somogytarnócán (1053-ról 1769-re, 68 %) és Felsöszentmártonban (588-ról 896-ra, 52,38 %) - nőtt az állomány. Szulokban viszont a 811 egyedből álló szarvasmarha-állomány 16 év alatt csupán 58 állattal nőtt, ami mindössze 7,15 %-os gyarapodásnak felelt meg. Igaz ugyan,hogy itt is komoly előrelépés történt a jól tejelő fajták felé történő elmozdulás terén, mert a rideggulya aránya 4,72 %-ra csökkent időközben. A fajták megoszlásának tekintetében 1895-ben legjobban Pálfalu állt, hiszen itt a 602 példányból már ekkor is csupán 46 db (7,64 %) volt magyar fajtájú. Három faluban azonban 98 (vagy azt meghaladó) százalékkal is találkozhatunk. így Darányban (98,92 %), Szulokban (98,64 %) és Drávatamásiban (98 %). Érdekes megemlíteni két község esetét, ahol 191 l-re már egyáltalán nem maradt magyar szarvasmarha, méghozzá úgy, hogy eközben nem csak állománycseréről, hanem állomány-növekedésről is beszélhetünk. A szarvasmarha állomány mennyiségi és minőségi változása Szarvasmarha állomány 1895 Szarvasmarha állomány 1911 Ossz. növekedés 1895-1911 között ossz. magyar magy. % ossz. magyar magy. % db % Aracs 155 127 81,94 177 0 22 14,19 Rinyaújlak 439 261 59,45 635 0 196 44,65 1911-ben azonban nem mindenhol történt meg a fajtaváltás. Egy jól körülhatárolható községcsoportban, a Dráva-síkság főként horvátok lakta öt falujában seholsem csökkent 60 % alá a magyar szarvasmarhák aránya! Szentborbás, Lakócsa, Potony és Tótújfalu eredményeit nagyban befolyásolta, hogy a zselicszentjakabi apátság összesen 6770 kh földet birtokolt a határukban, ami az összes gazdasági terület (10285 kh) 65,82 %-át jelentette. (Drávaszentmárton 3852 holdnyi területéből Ivankovics István saját és a mártoni apátságtól bérelt földjei az 1895-ös felvétel szerint 1696 kh-t, azaz 44 %-ot foglaltak el). Pusztán a nagybirtok nem ad magyarázatot a jelenségre, hiszen az uradalmas Somogytarnócán is 32,45 %-ra csökkent a magyar szarvasmarhák száma. Mindazonáltal a fajtaváltás megnemtörténte melletti egyezőségen túl az öt horvát falu lényeges eltéréseket produkált az összlétszám alakulását illetően. Drávaszentmárton a járás második legjobb eredményét adta 52,38 %-os növekedésével és Potony, valamint Lakócsa is az átlagos szint felett vizsgázott 27,32 illetve 47,59 %-os gyarapodással. Ezzel szemben viszont Szentborbás és Tótújfalu állománya 3,74 és 40,16 %-kal csökkent. 58