Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20, századfordulóján 18962-re nőtt a szarvasmarhák száma, 21,97 %-os gyarapodást elérve. Ami a fajtaváltást illeti, ott Barcs vidékének lényegesen hátrányosabb pozícióból kellett indulnia, mivel 1895-ben még több mint háromnegyedes arányt képviselő magyar-erdélyi szarvasmarhát jegyeztek föl: 12288 db - 79,04 %. Másfél évtized múlva ez 5471 db-ra csökkenve már csak 28,85 %-nak felelt meg. A fajtaváltás sebessége itt is figyelemre méltó volt, de ennek ellenére 1911-ben a szürke fajta még mindig kétszer olyan gyakori, mint a megye többi területén. Szarvasmarha fajtaváltás 1895-1911 között Somogy megye a Barcsi járás adati nélkül 1895 1911 magyar-erdélyi szarvasmarha Érdemes szemügyre venni az egyes falvak szembetűnő eredményeit is. Tótújfaluban például a megyei és járásbeli trendek gyökeres ellentéte figyelhető meg a szarvasmarhák számának növekedését illetően. Ebben a községben 1895-ben még 376 db marhát tartottak. Ezután azonban (mint a lovak és a sertések esetében is) hatalmas visszaesés tapasztalható. 1911-ben már csak 255 szarvasmarhát találtak az összeírok, ami 40,16 %-os csökkenést jelez. Csökkenés - még ha nem is ilyen nagy arányú - még öt községben volt tapasztalható. (Rinyaújnép: -10,2 %, Visonta: -14,34 %, Pálfalva: -9,3 %, Drávagárdony: -7,59 %, Szentborbás: -3,74 %). 57