Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között Miközben az egyházi és a világi vezetők a hatalmuk megtartásán vagy befolyásuk kiterjesztésén fáradoztak, a válságos időszakot átélő egyház legfőbb ellenségét a reformer hitújítókban látta. Ezalatt a hatalmas adókkal sanyargatott földművesek közt 1524-ben fegyveres lázadás tört ki. A Luthertől eredő vallási reformgondolat az elnyomott parasztság szemében a szociális és a társadalmi változások lehetőségét is felcsillantotta. Fölkelésük a Svábföldről indult, és 1525-re Frankföldre, Türingiára, Szászországra, Svájcra, Tirolra és Karintiára is áttrejedt. Azonban az 1514-es magyar parasztfelkeléshez hasonlóan itt is a nemesi csapatok bizonyultak erősebbnek, így a német jobbágyság sem érhette el céljait. A bukást megtorló intézkedések követték, melyek a súlyos adóterhek mellett erősen hozzájárultak a jobbágyság helyzetének további romlásához. A fentiek mellett a parasztság lakóhelyének gyakori hadszíntérré válása volt annak a hihetetlen szegénységnek az oka, amely a 17. századra hatalmas méreteket öltött. A 17. és a 18. századok németországi eseményei végül a helyi parasztság tömegeinek kivándorlását eredményezték. Az első nagy csapást a 30 éves háború (1618-1648) jelentette. A hosszú háború és az azt kísérő járványok a német népesség jelentős hányadának a pusztulását hozták. Württemberg és Pfalz tartományok területén, különösen Ulm és Heidelberg térségében a népességpusztulás elérte a 70-75%-ot is, de a Svábföld többi részén valamint Frankföldön, Bajorországban és Hessenben is 50% felett volt. Az északon fekvő Brandenburgban, Szászországban, Sziléziában, és Pomerániában hasonló a helyzet, a pusztulás egyedül északnyugaton maradt 15% alatt. A hosszan elnyúló háború alatt jelentős területek néptelenedtek el. A gazdátlanná lett földekre a földesurak sorra tették rá a kezüket, így jelentősen csökkent a jobbágyok kezén lévő földek aránya. Amikor pedig a népességszám a század vége felé újra emelkedni kezdett, s az 1720-as évekre megközelítette a 30 éves háború előtti szintet, a jobbágyföldek kisajátítása miatt kialakuló földhiány komoly problémává lépett elő.

9 Kiutat jelenthetett volna a szegény családok fiai számára valamilyen iparos mesterségre való áttérés a földművelés helyett. Ez a törzsöröklés szerint élő német családoknál amúgy is bevett szokás volt, hiszen itt egyetlen fiú örökölte az egész földet, aki kifizetvén testvéreit, biztosította számunkra a más területen való boldogulást, megadta a kezdőtőkét az iparűzéshez. A földet öröklő fiú azonban sokszor nem tudta kifizetni testvéreit, és a különböző szakmák - mint a szabó, a takács vagy a cipész is - teljesen telítve voltak.

10 9 Ács 1987. 101-102, Vonház 1931. XIII. 10 Schneider http://home.online.de 14