Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve Tervekés ... Barcs esetében érdemes tisztázni, hogy nem csupán arról volt szó, hogy a települést városi rangra kell emelni. Barcsot várossá kellett fejleszteni, ugyanis hiányosak voltak azon feltételek, ami alapján a településfejlesztési keretterv által kijelölt központi szerepének megfelelhetett volna. Az országos viszonyokhoz képest jelentős gazdasági lemaradásban volt a település, alig volt munkalehetőség és a háborút követően évekig nem alakult ki az alapvető intézményhálózat sem. Természetes, hogy ilyen körülmények között jelentős volt a településről és környékéről elvándorlók száma. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az 1960-as években egy újabb elvándorlási hullám kezdődött, mely igen érzékenyen érintette Barcs körzetét, a megyéből elköltözők 41,6%-a innét származott. Ez különösen szembeötlő akkor, ha összehasonlítjuk az egyes járások területét, hiszen ezek között a barcsi volt a legkisebb. A község lakossága 1959-ben csupán 6500 fő volt, ami hosszabb ideig nem bírta el a folyamatos vándorlási veszteséget. Tényleges, számottevő fejlődésről csak 1959, Barcs első egyszerűsített általános rendezési tervének elfogadása óta lehet beszélni. Ez a tervezet nem volt nagyra törő, csupán a reális lehetőségeket kívánta kihasználni. Azokat azonban maximálisan. A tervezők felismerték azt a stratégiai lehetőséget melynek köszönhetően Barcs oly sokáig, az országosan is jelentős kereskedelmi központok patinás sorában szerepelt. Ez természetesen a közlekedés és a Dráva. A koncepció alapja tehát adott volt, erre kellett szervesen felépíteni a jövendő városfejlesztő terveket. Az első lépcsőben a Pécs-Barcs-Nagykanizsa vasútvonal korszerűsítését, a Budapest-Pécs-Barcs 6. számú főközlekedési út Jugoszlávia felé történő továbbépítését és ezzel összekötve a Dráva-híd újjáépítését - a vasúti híd megépítését nem tartották szükségesnek, mert a gyékényesi és murakeresztúri hidak ki tudták szolgálni a forgalmat - és a határátkelő állomás kiépítését tervezték. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy a Barcs-Nagyatád-Somogyszob vasútvonal megszüntetése már ekkor szóba került azzal az indoklással, hogy a vonal több helyen átszelte a község területét. A közlekedési lehetőségek kiaknázásánál számoltak a Dráva hajózhatóvá tételével és a kikötői, illetve a vasúti átrakodás korszerűsítésével. A tervekben a tényleges iparosítást csak a Fűrészüzem iparvágányos bővítése és egy bútorgyár létesítése jelentette.

1 Rendkívül fontos feladat volt Barcs belső infrastruktúrájának a megteremtése. Az alapoknál kellett kezdeni, hiszen nem volt kiépítve a vezetékes ivóvíz-, szennyvíz- és gázhálózat, nem is beszélve a hírközlés szinte teljes hiányáról. A belső úthálózat nagyon rossz állapotban volt, kevesebb mint 1/3-uk rendelkezett burkolattal. Hozzáteszem, hogy ezek a fejlesztések is csupán a település belső területeire vonatkoztak. A lakáshiány pótlására és az 1969-re prognosztizált népességnöveke1 Dénesi Ödön: Barcs két évtizede a tervek tükrében. - Dráva Múzeum Adattára 730-90. 23