Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Rózsás Márton: 18-19. századi kerámia- és üvegleletek Barcsról

Rózsás Márton: 18-19. századi kerámia- és üvegleletek Barcsról tős. A tálakon az írókázott díszítés helyett az egyszínű, illetve a folyatott mázak dominálnak, a tányérok formája pedig már 19. századi jellegzetességeket mutat. Átalakult a tálak peremkiképzése is. A korábbi, 18. század eleji példányoknál (várárok) a perem megvastagított, lapított „D" keresztmetszetű. A 18. század második felére, a 19. század elejére tehető daraboknál is előfordul ez a megoldás, de a 19. század közepétől a tálaknál már jóval gyakoribb a majdnem függőleges állású, enyhén befelé vagy kifelé dőlő, kívül hornyolatokkal tagolt (rámás) perem. A tányérok esetében is van lehetőség összevetésre a várárok anyagával. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tányérok formájának változása mellett a díszítés is tükrözi az anyag időbeli elkülönülését. Itt is jellemző a peremek kiképzése. A 19. századi darabok megvastagított, enyhén behúzott és kissé szétnyomott peremétől eltérően, a várárokból előkerült tányérok pereme többnyire ívelten kihajló, alátűrt. Ugyanígy, eltérő a díszítés technikája is. A 18. század eleji daraboknál szinte egyeduralkodó az egyszínű máz, rajta néha fröcskölt díszítéssel. A 18. század második feléből - végéről, a 19. század elejéről származó darabok viszont már díszítésükben is tükrözik származási, készítési helyük ekkorra már kialakult jellegzetes motívumait.

1 A lábasedények (lábasok és serpenyők) sem mutatnak egységes képet. A pusztabarcsi darab kissé eltér a 17-18. században általánosnak mondható típusoktól annyiban, hogy nyele nem a megszokott korongolt, belül üreges vagy tömör, balluszteres formájú, annál igényesebb, könnyedebb, „barokkos" kivitelű. A várárokból előkerült valamennyi 18. század eleji lábasedény belül zöldmázas, egy vagy két szalagfíillel ellátott, peremük kitűrt, fedőhorony nem található rajtuk. Valószínűleg ún. „húsmosók" lehettek, mivel a lábos és a serpenyő használatához többnyire szükséges a fedő, ugyanez a húsmosónál már elhagyható. A Barcstól mintegy 15 km-re délre fekvő Verőce (Virovitica, Horvátország) központjában, 1998-1999-ben két helyen is folytak szondázó ásatások. Ezek során a volt Pejacevic-kastély parkjában, és a vele szomszédos 18. századi épülettömb („Gradski kavana") udvarán a korábbi rétegek feletti kevert feltöltésből jelentős mennyiségű, 18-19. századi kerámia- és üvegtöredék is előkerült.

2 A még feldolgozatlan anyagba betekintve, érdekes összehasonlításra nyílt lehetőség.

3 Az átnézett nem teljes - anyagból úgy tűnik, hogy a konyhai edények közül a zöld és sárga (ritkán barna) mázas serpenyők, lábosok, a kerek sütőtál és a mázatlan fedők típusai többnyire megegyezők a barcsiakkal, míg a fazekak lényeges eltérést mutatnak. A töredékek között alig akadt a Barcson gyakori, galléros, bordázott testű fazékhoz tartozó, annál több az ún. „délszláv" kerámia töredéke. Ezek legnagyobb része jellegze1 Erről a 19. század első évtizedeiből származó, évszámos darabok is tanúskodnak. - Domanovszky 1981. 2 A feltöltésből előkerült, objektumhoz nem köthető kerámiák és üvegek kora igen nagy szóródást mutat, a 16-17. századtól a 20. század elejéig. 3 Itt köszönöm meg Dubravka Saboliénak, a viroviticai Gradski Muzej igazgatójának és Silvija Salajiénak, a múzeum régészének, hogy lehetővé tették számomra a leletanyag egy részének megtekintését. 81