Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Rózsás Márton: 18-19. századi kerámia- és üvegleletek Barcsról

ROZSAS MARTON 18-19. SZÁZADI KERÁMIAÉS ÜVEGLELETEK BARCSRÓL A régészet korbeli határainak kitolódásával napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a régészettudomány és a néprajztudomány határmezsgyéjén mozgó mindazon emlékanyag vizsgálata és publikálása, melyre eddig kevés figyelmet fordított a kutatás. Ezen belül a 18. századi leletanyagok, tárgyak közreadása azért is kiemelt fontosságú, mivel ezek átmenetet képeznek a kora újkori (16-17. századi) és a 19-20. századi tárgyak között.

1 Közleményünkben két barcsi, 18-19. századi lelőhelyről előkerült anyagot kívánunk ismertetni, mely egy késői mezőváros, Barcs kerámia- és üveghasználatába nyújt - ha csak vázlatosan is - betekintést. Ezzel a témával egy 1994-ben megjelent rövid közleményben már foglalkoztunk, de az újabb adatok és kutatási eredmények ismeretében indokoltnak látjuk a témára visszatérni.

2 A dél-dunántúli Barcs gazdasági, társadalmi fejlődésének elindítói a mezővárosi jogállás megszerzésével (1797) járó kereskedelmi fellendülés, 19. század második felének vasútépítései, a drávai hajózás feltételeinek megteremtése, valamint a külföldi tőkebevonással megvalósított ipartelepítések voltak. Ezzel párhuzamosan a település arculata és a lakosság összetétele rendkívül gyorsan megváltozott. A mezőváros (1797-1871) a kiegyezést követő két évtized alatt országos közlekedési és kereskedelmi központtá vált. Ennek is köszönhető, hogy az intenzív forgalom révén az olcsóbb gyári tömegáru gyorsan eljuthatott a kisvárosba, kiszorítva az évszázados alapokon nyugvó kézműipari termékeket a használatból. Az általunk vizsgált két termékcsoport, a kerámia és az üveg számára a 19. század derekán ez a gyors váltás többszörösen is a véget jelentette. Logikusnak látszik, hogy nem csak az olcsóbb gyári termékekkel, de a lassan (és kis számban) kialakuló helyi polgárság valamint a módosabb parasztság növekvő igényeivel, változó ízlésével is meg kellett küzdenie. Ezek a rétegek (felvevőpiacok) e két termékcsoportba tartozó, és addig a hagyományos kézműves technikával előállított áruk közül már alig néhányra tartott igényt. Az üvegek tekintetében ekkorra már zömében a polgári ízlést tükröző (csiszolt) termékekre volt nagyobb kereslet, a cserépedényeket kiszorította az öntöttvas, majd a sajtolt - zománcozott fémedény. Általánosságban megállapítható, hogy akár a paraszti, akár az átalakulóban lévő paraszt-polgári háztartásokban egy ideig még nyilván használatban maradtak a korábban bekerült cserép és 1 Újabban már 19. század végi, zárt leletegyüttesek közreadásával is találkozhatunk. - Szilasi 2002. 187-200. 2 Rózsás 1994. 19-26. 61