Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve gezni, a területet 2002 őszén és 2003 tavaszán megszállták a régészek, ezért a beruházás egy kicsit elhúzódott. Az épületegyüttes átadásával nemcsak a lakásprobléma fog enyhülni, de a városkép is gazdagodik egy színes ponttal. .. »Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a Miénk... Míg az emberi emlékezet általában megszépíti a múltat, addig a kutató által használt- gyakran nagyon száraz, adatoktól hemzsegő -jegyzőkönyvek, előterjesztések, statisztikák reálisabban közelítenek felé. Segítségükkel magunk is valóságosabb képet kaphatunk a történelemről, és így talán még a jelent is kedvezőbben tudjuk megítélni. A munkám során felhasznált dokumentumok segítettek visszatekinteni azokra az évekre melyek során kialakult a mai Barcs. Egy település történetében 25 év nem nagy idő, és ha így nézzük az eseményeket, akkor csak az lehet a konklúzió, hogy Barcs polgárai derekas munkát végeztek. A II. világháborút követő évtizedben a község még csak több lakosával tűnt ki környezetéből - és persze a múltjával, de abból, mint tudjuk nem lehet megélni, csupán egyike a világtól elzárt jelentéktelen, poros falvaknak. Elzártsága elsősorban az itt élő embereket zavarhatta, hiszen innét csak elmenni akartak abban az időben. Aztán a 60-as években megmozdult valami. Az ország gazdaságának élénkülésével mozgolódni kezdtek a barcsi polgárok is. Egyre többet törődtek településükkel, és 10 év alatt elérték a nagyközségi cím visszaszerzését. Ez viszont már nem volt elég, a lokálpatriotizmus olyan szele járta át a még mindig foghíjas és igencsak elmaradott községet, hogy röpke kilenc év alatt megszerezte a városi címet. Pedig ezt a rangot még az 1970-es évek vége felé sem osztogatták könnyen. A város fejlődése ezt követően szinte teljesen töretlen egészen a rendszerváltásig. Tulajdonképpen alig egy évtized alatt - bár közel sem hiánytalanul - kiépült Barcs infrastruktúrája. Ez ugyan nem volt példátlan teljesítmény, de mindenesetre figyelemre méltó. Sokan úgy vélhetik, hogy ez csakis a felső támogatásnak volt köszönhető. Ez azonban ebben a formában nem igaz, ugyanis ez önmagában roppant kevés. Ehhez kellenek az egyének, aki a közösséget, a települést alkotják. A tanulmányban alig szóltunk róluk, de ez nem figyelmetlenségből, pláne nem szerepük lebecsülésből történt. Egyszerűen, azoknak a csoportoknak, embereknek a története - akik oly sokat tettek Barcsért jóval több teret érdemel, mint amit e szerény írás nyújtani tud. Barcs fejlődése sokak szerint véglegesen megtört az utóbbi esztendőkben. Tény, hogy a foglalkoztatási helyzet nem javult, nőtt a létbizonytalanság és a munkahelyteremtés kudarcai miatt egyre csalódottabbak az emberek. Igazi fejlődés viszont csak akkor várható újra, ha a város polgárai is akarják. Mert nem elég szidni a saját magunk által megválasztott képviselőket. A város képének formálásában ugyanis sok45