Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve nyéket kötötték rá a hálózatra. Gazdasági szempontok miatt 1990-ig csak 2500-2800 lakás gázellátását tartották megoldhatónak, a periférián elhelyezkedő lakásokat a terv szerint csak ezt követően kívánták rácsatolni a rendszerre. A kommunális fejlesztések tehát igen jelentősek voltak, a lakossági ellátás egyéb vonatkozásában viszont a kisvárosi átlagszinthez képest jelentős volt Barcs lemaradása. Az ipartelepítés üteme és eredményei - ahogy fent jeleztem - még ennyire sem voltak látványosak. Ahhoz, hogy Barcs valóban várossá válhasson fel kellett gyorsítani az iparosítás folyamatát, ezért többen azt javasolták, hogy a tanács vezessen be különböző preferenciákat: a kommunális adó mérséklése, esetleges elengedése, ipartámogatási juttatások, az igénybevett telek egyszeri igénybevételi összegének részleges vagy teljes átvállalása, az éves telekhasználati díj mérséklése vagy egy adott időszakra való elengedése. Ezekre a lépésekre óriási szükség volt, hiszen Barcs legnagyobb munkahelye továbbra is az 1948-ban, Szilonicspusztán alapított Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az aktív keresők 52%-a még mindig a mezőgazdaságban dolgozik, ami annak tudható be, hogy az egy tsz-tagra jutó szántóterület a körzetben 4,43 ha, míg az országos átlag 5 ha, de a megyei is 4,78 ha. Ez egyben azt is jelzi, hogy a terület eltartó képessége nagyon alacsony. A mezőgazdasági munkaerő csökkentését úgy vélték megoldani, hogy az egy tsz-tag által megművelhető terület nagyságának 1980-ig el kell érnie az 5,75 ha-t. Ezzel mintegy 1200-1300 ember szabadulna fel ebből az ágazatból. Ennek a rétegnek és családtagjaiknak kell Barcson munkaalkalmat teremteni, ellenkező esetben ingázókká válnak, vagy elvándorolnak. Az ipart sokáig csak az 1951-ben létrehozott Vegyesipari Szövetkezet és a SEFAG barcsi gyára képviselte. A gyár elődjét, a már korábban említett párizsi Société Importation de Chene céget 1899-ben a Neuschloss testvérek vették át Neuschloss Tanningyár és Gőzfurész R.T. elnevezéssel, 1937 és 1948 között az Uglyai Faipar R.T. tulajdonában volt. Az üzem az 1948-as államosítását követően a Dél-magyarországi Fűrészek Nemzeti Vállalatához került, majd a fagazdaságok integrációjának során 1969-ben a Somogyi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság gyára lett. A kezdeti iparfejlesztés igazából erre az üzemre korlátozódott. 196l-re befejezték a furészcsarnok első rekonstrukcióját, bővítették az iparvágányt, vasúti mérleg és egy híd épült a Rinyán, amit 1968 és 1974 között korszerűsítettek. 1975-ben legyártották az első szalagparkettákat, több kiszolgáló és szociális épülettel bővült a gyár és megkezdődött a panelparketta-üzem külön épületének építése. A fejlesztéseknek köszönhetően az üzem 1978-as termeléséből 27% már nyugati exportra került, és az újabb korszerűsítésekkel a barcsi gyáregység 1980-ra Közép-Európa egyik jelentős faipari bázisává vált.

1 A tényleges iparosítás, tehát az ipartelepítés első lépcsőjeként 1962-ben közpon1 Somogyi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Barcsi Gyáregysége, Üzemi krónika. - Dráva Múzeum Adattára 199-87. 27