Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve melésüket. A település mélyrepülése azonban csak ez után következett. Az I világháborút követő évek Barcs történetének egyik legnehezebb periódusát jelentették. A katonai összeomlás után, 1918. november 13-án aláírták az ún. belgrádi konvenciót, melynek értelmében a demarkációs vonaltól délre és keletre eső területeket ki kellett üríteni, ami egyet jelentett Barcs szerb megszállásával.

[ A községbe 1918. november 16-án még csupán néhány szerb katona vonult be, de hamarosan újabbak követték őket. Átvették a közigazgatás irányítását, lefoglalták az üzemeket, és nyíltan Barcs annektálására törekedtek. Az a tény, hogy mindezt a fegyverszüneti egyezmény határozottan tiltotta, a szerbeket nem idegesítette sőt, a nagyhatalmak többszöri felszólítása ellenére csak 1921. augusztus 21-én vonultak ki Barcsról.

2 A község élete ezt követően lassan normalizálódott - bár helyzete közel sem volt irigylésre méltó, hiszen szünetelt a drávai hajózás, a hidak le voltak zárva -, gazdasági és kereskedelmi szerepe megmaradt. A megyei iparlajstromok ugyan ellentmondásosak, de ezek is egyértelműen jelzik, hogy továbbra is sok, kisebb-nagyobb cég működött mind az ipar, mind a kereskedelem területén.

3 Ezt támasztja alá, azaz 1930-as évből származó statisztikai adat is, mely szerint az iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozott a foglalkoztatottak 51 %-a, amely - amennyiben valós és mért ne lenne az - kiemelkedő volt.

4 Az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság azonban Barcsot sem kerülte el, tetőpontja az 1930-as évek második felében érte el. A vállalatok jelentős része beszüntette működését, a község mintegy 6700 lakos közül majdnem 1150-en voltak munkanélküliek. A II. világháború forgataga egy, az emlékeinek élő közösséget talált az egykor oly virágzó, városias hangulatot árasztó nagyközségben. A második világháború szele 1941. április 6-án érte el a községet, amikor a német hadsereg a két barcsi Dráva-hídon keresztül Jugoszlávia lerohanására indult, majd április 11 -én a magyar csapatok is itt keltek át a folyón. Alig három év elteltével, 1944. március 19-én ugyanezek a hidak tették lehetővé a Dráva-mente községeinek, köztük Barcsnak gyors német megszállását. A kisebb-nagyobb csapatmozgásoktól eltekintve azonban 1943 áprilisáig nem lehetett ténylegesen érezni a háborút a környéken. Ettől kezdve viszont egyre több fegyveres összecsapás robbant ki a magyar határvadászok és a határon átcsapó jugoszláv partizánok között. Alig egy esztendő múlva pedig lehullottak az első bombák és 1944. december elején megkezdődtek a szárazföldi harcok is a 1 Linder Béla Magyarország nevében, Henrys tábornok és Misié vajda pedig az antant részéről aláírta az okmányt. A konvenció Beszterce-Gyulafehérvár-Déva felett, továbbá Arad-Makó-Szeged alatt, végül Baja-Pécs-Barcs felett húzta meg a demarkációs vonalat, mely azután a Drávát követte az országhatárig. 2 A belgrádi konvenció értelmében a szerb megszállás csak a békeszerződés aláírásáig tart, ezt követően ki kellett volna vonni a megszálló erőket. 3 Sertéshizlaló és Villanyvilágítási Vállalat, Nauschloss-féle Gőzfürész Rt., Első Barcsi Hengermalom Rt. (az UNION Malom utódja), Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár épületfa telepe, Barcsi Bőrgyár Rt. (már 1925-ben felszámolták), Déli Vasút Bútorgyára, Totzer Gőzmalom, Breuer Ferenc tüzifatelepe és a Mészégető Kemence, a belcsapusztai szeszgyár. 4 Bihari 1979.70. 20