Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve Barcs magasságáig volt hajózható. Magyarul a török utánpótlás biztosításában jelentős szerepet játszhatott. A barcsi palánk azonban önmagában nem jelentett komolyabb akadályt egy hadjárat során. Egyrészt az összeírások szerint az erősségben állomásozó katonák száma soha nem érte el a 200 főt - ezek is döntően gyalogosok -, másrészt ezek a palánkok a portyázókat ugyan vissza tudták verni, de egy ostromnak már nem tudtak ellenállni. Ellenséges hadjárat idején a helyőrség egy jobban védhető kővárba húzódott vissza. Az üresen hagyott palánkot pedig vagy saját maguk, vagy az ellenség pusztította el. Ez történt 1595-ben, és Zrínyi Miklós híres 1664-es téli hadjárata idején is. A várral együtt a település is elpusztult, az 167l-es adóösszeírásban Barcs már nem szerepel.

1 Ez nem jelenti feltétlenül, hogy a település teljesen lakatlan volt, mindössze azt jelzi, hogy Barcson nem élt adózóképes lakosság. Ezt támasztja alá, hogy 1677-ben ismét szerepel Barcs neve az összeírásokban. Ebben az esztendőben került Széchényi György kalocsai érsek birtokába a település, mely a vár pusztulása ellenére stratégiailag továbbra is fontos terület maradt. A település véglegesen csak 1686 szeptemberében szabadult fel az oszmán uralom alól. „A gondos gazda... " A török kiverését követően megkezdődött az elnéptelenedett területek betelepítése. A Széchényiek csokonyai uradalmához tartozó Barcsra az 1730-as években Kalinovácról és Vukovárról horvát, majd 1770-től szuloki svábok, majd később württembergi német telepesek érkeztek.

2 Barcs szempontjából szerencsés volt, hogy Széchényi Ferenc személyében egy széles látókörű, racionálisan gondolkodó birtokosa volt a csokonyai uradalomnak. A birtokain folyó kereskedelem - és természetesen saját jövedelmeinek - növelése érdekében 1777-ben megvásárolta a drávai átkelőt és a vámszedés jogát az államtól, korszerű sóházat építtetett Barcson, ahonnét a Dél-Dunántúlt látták el. 1798-1800 között a Dráva-Mura szabályozásának királyi biztosaként elérte, hogy a Barcs térségében még a 18. század közepén megkezdett folyamszabályozást tovább folytassák. A falu 18-19. századi fejlődősét döntően befolyásolta a Dráva hajózhatóvá tétele és környékének árvízmentesítése. A további előrelépés érdekében, 1797-ben Széchényi Ferenc mezővárosi privilégiumot kért az uralkodótól Barcs számára.

3 Itt meg kell jegyeznünk, hogy a mezővárosi rang ellenére Barcs távolról sem volt városias. A mezővárosi címmel járó vásártartási jog 1 Rózsás 8. 2 Rózsás 9. 3 MOL. Széchenyi It. P. 623. IV. cs. 30. A. Barcs kiváltságos oklevele. 1797. május 26. In: Barcsi Műsor. 1987 / 2. sz. 13-18. (Rózsás Márton forrásközlése). 15