Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson

Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson rültem, a járásban én lettem a kisiparosok titkára, engem választottak meg. Volt elfoglaltságom sok. 284 kisiparos volt a járásban. " 1961-ben élt át először omlást. Csányoszrón dolgozott, s épp lent volt a kútban, amikor omlani kezdett a kútfal. Odalapult a mohás téglafalhoz, és várt mozdulatlanul. Lélekjelenlétének és a szerencsének köszönhetően ép bőrrel megúszta az esetet. Azt mondja, sohasem félt, pedig pályafutása során szinte állandóan életveszélyben volt. Egyetlen egyszer szenvedett balesetet. „A balesetem 1971-ben történt itt Barcson, egészen pontosan Viktorpusztán. A TÖVALL volt a hibás. Másfél méterre a kút mellett - esős időszak volt - minden nap két szivattyúval szívtuk ki a vizet. Akkor most hogyan épülnek? Nem magasítják a teret, hanem lefelé épülnek. S összejött a víz. Volt sokszor térdig érő víz, el sem lehet mondani, hány köbméter. Úgyhogy öntözőcsöveket hoztak ki a TSZ-től, 200 métert, a két szivattyúval azokon keresztül nyomtuk ki a vizet, hogy tudjanak bejönni a kőművesek dolgozni. És ott mellettünk két kocsi vagy traktor tudott elmenni, betont behozni. És a nagy gépek kinyomták a sarat, és a kút falára ráment, és azon elcsúsztam. Bent volt a szivattyú álláson, azt akartam megnézni, hogy minden rendben van-e, s le akartam menni csizmába. Megcsúsztam abban a sárban... a kezemet összetörtem. A betonból kiálló vasak elkapták a kezemet... Egy évig nem mozogtak az ujjaim se. Nagyon betartottam az orvosi utasítást, s hála Istennek rendbejöttem. " A mester miután felépült, újra munkába állt. Dolgozott egészen 1987-ig. Olyan ember ő, aki igazán szereti a szakmáját. Büszkén mutatja be újításait és specialitásait - a vágóélt, a kút föld alatt történő kiegyenesítését és a földszállító kötélpályát -, melyek mind azt bizonyítják, hogy Vendel bácsinak a kútásás nem egyszerűen szakmája, hanem egy életre szóló hivatása volt. Valljuk meg, az ő szakmája az egyik a legfontosabbak közül. Kutakra ugyanis mindenkor szükség van és lesz, mert víz nélkül élet nem lehetséges. A kút és a víz mindig nagy értéket jelentett. A kút építése, a felhasznált anyag költsége, a folyamatos gondozás, a tisztítás és a karbantartás együttesen jelenti ezt az értéket. Különösen nagyra becsülték, ha egy kút vize híresen jóízű volt. „Arra jártak, mint a jó kútra!" - tartotta a szólás. Meglepetve olvastam a Somogyi Néplap cikkét 1963-ból, melyben a szerző Kútvölgyi Vendelt „öreg mester"-nek titulálja. 41 év telt el azóta. Vendel bácsi ma is jó egészségnek örvend. Fiatalos lelkesedéssel mesél életéről, és szívesen emlékezik vissza nem mindennapi pályafutására. „Kisipari tevékenységem ideje alatt 3620 kútmunkát végeztem, ami föl lett jegyezve. Ebben volt kúttisztítás, felújítás és új kút építése 80 cm átmérőtől egészen 7 m belső átmérőig minden méretben. Téglával is dolgoztam, és betonnal, víz alatti betonnal is. Mások által ásott és nagyon elferdült kutakat sokat én a föld alatt kiegyenesítettem, azaz függőlegesbe hoztam, és utána lesüllyesztettem egészen addig, míg nem volt 2 méter vízoszlop. A vágóéi mindig sokat segített a kút süllyesztésénél. Nem 153