Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson

Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson kellett, és ez által minden kútban kaverna, vagyis üreg keletkezett. Végül már nem is mertek az emberek lemenni. A tanácson közölték velem, hogy Oncsatelepen mi van, én elvállaltam, és mindaz 5 kutat felszedtem, és az 5 helyett 3-at tudtam összehozni, 22 m mély mindegyik, és mindbe 200 cm mély vizet csináltam. A kaposváriak azért akadtak el, mert nem volt elmetsző, vagyis vágóéi ráhúzva a gyűrűre, a betongyűrűre, s úgy próbálkoztak. Azt mind ki kellett szedni, és újra kezdeni az egészet. Már említettem, hogy két berendezésem volt: az egyik, amiről már beszéltem, a kisebb kutakhoz, a másik a nagyobbakhoz kellett. Másfél és négy méter belső átmérő között a nagyobb berendezést használtam. Ez 6 m magas volt, felszerelve felvonó hengerrel és 40 folyóméter 18 mm-es drótkötéllel, s szintén olyan akasztóhoroggal, amely önmagától kiakadni nem tudott. A munkaállvány tetején szükség szerint egyes vagy kettes csiga volt, ez nem bírta ledobni a kötelet. Két darab 120 literes lemezvödör, egy 150 literes lemezvödör a vízkiemeléshez, kettő ásó, kettő lapát, kettő csákány, kőműves kalapács, serpenyő és kanál, függővas, vízmérték, pájszer, és egy nagy teljesítményű vízszivattyú. Ilyenből nekem kettő volt, egy benzines és egy villanymotoros. A villanyos szivattyút sok helyen nem lehetett használni, a kisebb falvakban nem is volt villany. Csak a benzinest. Én vettem a kipufogó gáz miatt egy kivezető csövet, 15 métereset. így nyugodtan lehetett dolgozni, ott gáz nem volt, nem volt szivárgás. Úgy helyeztük el, hogy meg kellett figyelni, a szél nehogy visszahozza, hanem vigye. A szivattyúval sokkal könnyebb volt dolgozni, mint régen, mikor még nem volt ilyen. Akkor vödrözték a vizet, és úgy nem is bírtak csinálni olyan mély vizeket, mint mi. Itt Barcson én 3 méter mély vizet is csináltam. Volt aztán még egy negyed köbméteres markoló, ez a laza, homokos talajokon volt hasznos, mint amilyen Barcs környékén is van. " Saját újítása volt Vendel bácsinak az a kötélpálya is, amely a kitermelt föld elszállítására szolgált. Elmés szerkezet volt, csodájára is jártak sokan. Nem kellett hozzá más, mint 2 darab 20 cm vastag és 6 m hosszú keményfa oszlop, az ezek közé kifeszítendő kötél, két csiga és három pár ügyes kéz. A kötelet feszesen kikötötték a kúthoz közel és a kúttól úgy 20 méterre - kb. 150 cm mélyen - leásott oszlopok közé, míg egy kötél a kút mélyéből a kút fölött felállított állványhoz vezetett. Egy ember telerakta a kút alján a vödröt, és felküldte a függőleges kötélen. Egy másik ember a két kötélpálya csatlakozási pontján állt, ő kapcsolta át a vödröt az egyik pályáról a másikra. A harmadik munkás pedig a távolabb leásott oszlopnál várta és ürítette a vödröt. „A föld kitermeléséhez használtam én egy kötélpályát is, szállító csigával. Ha már nagy kutat csinálunk, ott ugye kellenek a 120 literes vödrök, kónuszos földes vödrök. Azt nehéz volt burítani. Meg ugye vannak szűk helyek, ahol nem lehet a földet a kút mellett lerakni. Kint a mezőn ott nem volt gond, de volt, ahol a földet 151