Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson

Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson területe a Dráva egész magyarországi szakaszát magába foglalta, nyugaton Őrtilosig, keleten Beremendig ért. „A negyvenes években minden községben építettem egy darab közkutat, 100 cm belső átmérőjűt. A községek központi helyén kellett építeni úgy, hogy ne legyen nagyon távol senkinek. Ezeket a kutakat el kellett látni a fenekén szűrő kaviccsal valamint kerekes szivattyúval. Ez már állami megrendelésem volt. Az első feladat mindig a terepszemle, hogy 25 méteren belül ne legyen trágyatelep, WC, szennygödör, istálló, sertésól vagy bármi más, ami a vizet szennyezi. Aztán jön a mélység megállapítása, a hozzá szükséges építőanyag mennyiségének a kiszámítása, a szükséges vízhozam megállapítása, majd ezek után a kút méretének kiszámítása. Két berendezéssel rendelkeztem. A 150 cm belső átmérőnél nem nagyobb kutak esetében a kisebbik berendezés elegendő volt. Ez úgy néz ki, hogy egy 3 méter magas munkaállványon van egy felvonó henger, ezen pedig 12 mm-es szálkamentes drótkötél, 40 folyóméter. Ezen van a vödrök akasztásához egy rugós horog, amely önmagától kiakadni nem tud. A munkaállvány tetején olyan csiga kell legyen, amely nem tudja ledobni a kötelet. Kell még természetesen 2 darab lemezvödör, ásó, lapát és csákány is. Ezen kívül kőműves kalapács, kanál és serpenyő, malteros láda, függővas, vízmérték valamint páj szervas [emelő- vagy feszítővas], egyik vége 10 cm-nél derékszögbe hajtva. Kell még kréta a jelöléshez, és az új kúthoz, gyűrűs kúthoz subler [tolómérce], amit az átmérő mérésére használunk. A zsebben mindig kell legyen néhány darab 3-10 mm vastag keményfa lapocska, melyek a kút függőlegesbe irányításához szükségesek - és persze kell három munkás. " Egy 18. században épült kút bontása közben érdekes felfedezést tett. A kút építése idején, amikor még semmilyen rönkvágó eszköz nem állt rendelkezésre, keményfából - többnyire tölgyből vagy égerből - hasogattak ki 15-20 cm vastag és 2-3 m hosszú palánkokat, melyeket aztán faragással passzítottak össze. A víz alatt kör alakú fakarika tartotta a kör alakzatot, fölfelé haladva és fent a föld fölött pedig kisebb ácskapcsokkal kötötték össze a palánkokat. Végül fönt téglával falazták ki az egészet. A kút bontása közben ismerte meg nem csak a régi kútépítők szakmai titkait, hanem a vágóéi 250 éve alkalmazott készítési módját is, amit aztán a saját munkájában kiválóan hasznosítani tudott. A nem túl mély kutat valamikor még a sellyei gróf építtette a Zokova csárdánál, Drávakeresztúr és Révfalu között. Le kellett bontani, mert kiapadt, alig maradt benn vagy 20 cm víz. Révfalu gulyája járt oda itatásra, amíg a kút használatban volt. „A süllyesztett dobja ugyanolyan karika volt alul, de ennek nem kellett szélesebbnek lenni semmit a téglánál, mert hozzájött a 2,5 cm vastag deszka. És az a deszka sréhen volt kifaragva: úgy, hogy a külső széle volt éles. Ahogy ment lefelé, befelé kényszerítette mindig a talajt. A fölső része sima koszorú, az csak azért volt, hogy a kettő össze legyen kötve. A téglafal belül pedig egy test volt. Az összekötés szegelés146