Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Vass Oszkár: Egy archaikus táncok – A somogyi kanásztánc

Vass Oszkár Egy archaikus táncunk - a somogyi kanásztánc A kanásztánc szólisztikus, páros és csoportos férfitánc formáit többnyire eszközzel járták, mely lehetett bot, fokos vagy éppen balta. (Jelen írásomban most nem térek ki a növel járt, páros kanásztáncra.) A tánc legjellemzőbb motívuma a ti-ti-tá ( Jj J) ritmusú, úgynevezett „cifra", melyen keresztül szorosan kapcsolódik a kárpát-medencei valamint az európai tánchagyományhoz.

1 Az eszköznek igen fontos szerepe volt a táncban, és sokféle használati módját különböztették meg. Végénél fogva, fejük felett forgatták, ha párban illetve csoportosan táncoltak, keményen összeütötték vagy a gerendába vágták. A botot, fokost vagy kampót ujjuk között tartva virtuózán forgatták, de járták két bottal is a táncot. Gyakori volt a bot láb alatt való átdugása úgy, hogy a botot középen fogva mindkét láb alatt felváltva átdugták vagy az egyik végét földre téve kézzel a másik végét hátul megfogva „ cifrával " áttáncoltak fölötte. Láb közé is fogták - botra guggoltak - és úgy ugráltak ritmusra. Ez a guggoló mozdulat pihenési forma is volt a pásztoroknál. A földre keresztbe tett botok fölött is táncoltak, ahogyan ezt egy osztopáni visszaemlékezésben olvashatjuk: „Először köröskörüljárták, letettek a földre keresztbe két botot és így járták körös-körül. Amikor aztán úgy gondolták, hogy menjen bele a friss, akkor kell a frisset s jött az ugrálás, ugráltak át a boton előre, meg hátra. "

2 A bot mellett gyakran használták még a sorjában letett üvegeket. A táncnak járták még az eszköz nélküli formáját is, egyedül, ketten vagy csoportosan, vállfogással táncolva. A földhöz közeli, mély mozdulatok is jellemzőek voltak a táncra, ilyenek a különböző guggolások, földre ülés, térdre ereszkedés. Kemény dobbantások, dobogó mozdulatok, csapások, tapsok tették még színesebbé és karakteresebbé a táncot. Összességében ezek az elemek az archaikus kanásztánc-formát rajzolják meg.

3 A kanásztáncnak ismeretes dramatikus változata is, melyben egy párharc bontakozik ki kanász és disznó között. „Először a kanász egyedül járta, kezében a baltával. Felső testét ütemesen ringatva, a kanásztánc jellegzetes lábmozdulatait végezte ...A tánc alatt a kanász a baltájával ütemesen hadonászott. Később egy másik kanász hozzálépett, lekuporodott négykézláb, mintha disznó lenne és úgy tett, mintha kan módjára támadná a kanászt. Ez meg úgy tett, mintha félne tőle és útjából elugrált, a disznó meg mindenütt utána. Végül a kanász a disznót baltájával levágta (nagyot csapott melléje a földre.), mire a disznó elterült, mintha megdöglött volna. A kanász most ütemesen feldaraboló mozdulatokat végzett és a jelenlevők közt szétosztotta a disznót, kit-kit öklével jól hátba ütve és fennhangon jelezve, hogy kinek mit ad. A lányoknak, menyecskéknek a , vaszoráját ' adta (genitáliák), a máj-tüdő a vénasszonyoknak jutott. '

A Mikor megbomlik ez az archaikus társadalom, egyre több lehetőség nyílik az újabb hatások befogadására. Átveszi a parasztság, de már nem eredeti formájában 1 Pesovár - Tánchagyományunk történeti rétegei. 8. 2 Morvay — Pesovár 1954.63. 3 Bővebben ld. : Morvay - Pesovár 1954. 61 -68. 4 Felföldi 2001. 140