Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004
Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve
BANICZ LASZLO KISVÁROSI TÖRTÉNET BARCS 25 ÉVE Jelen tanulmányunk célja Barcs várossá válásának, illetve az azóta eltelt negyedszázadnak a bemutatása. Ez a törekvésünk, a tanulmánykötet jellegéből adódóan azonban nem lehet teljes. A település életének nem tudjuk minden egyes szegmentjét ábrázolni, ezért - bevallom, egy kicsit önkényesen - Barcs infrastrukturális fejlődését állítottuk a középpontba. Ennek, és Barcs későbbi fejlődését mozgató erőknek a megértéséhez elengedhetetlen, hogy vázlatosan áttekintsük az 1945 utáni magyarországi településfejlődés történetét. A második világháborút követően egy sajátos urbanizáció kezdődött el Magyarországon, melynek jellegét alapvetően meghatározta a monarchia idején kialakult - közel sem tökéletes -, majd az ország felosztásával még tökéletlenebbé váló településszerkezet. Ennek alfája és ómegája a székesfőváros. Budapestnek a kulturális, tudományos és politikai életben betöltött túlsúlya már a millennium ideje óta érezhető volt. A trianoni „rendezést" követően azonban a településhierarchiában elfoglalt kiváltságos szerepe egyértelművé vált. Ez részben annak volt köszönhető, hogy megszűntek a korábbi regionális centrumok - mint pl. Pozsony, Zágráb, Kolozsvár, Kassa - és a helyükbe lépő részleges regionális központok - mint Debrecen és Pécs - valódi nagyvárossá fejlődésére ebben a korban nem volt sok esély. Ebben óriási szerepe volt az ország viszonylag elmaradott, egyoldalú iparszerkezetének és természetesen az 1930-as években alapvetően megváltozó, majd egyre forróbbá váló külpolitikai helyzetnek. Ilyen településszerkezeti adottságok között vette kezdetét az 1940-es évek végén az iparosítás és ehhez kapcsolva az immár kizárólagos állami feladatként értelmezett területfejlesztés. Az 1945 és 1970 közötti években elsősorban a már meglévő városokat fejlesztették, illetve a gazdaságpolitika egy adott térség koncentrált fejlesztését preferálta. Az iparosítás együtt járt a népesség mobilitásával, mely egyes területeken jelentékeny népesség-koncentrálódást eredményezett. A gazdaságilag előnyösnek vélt régiókban új városok épültek, sok esetben olyan területeken, ahol ennek nem voltak organikus előzményei, ekkor jöttek létre az ún. szocialista városok. A szerves településfejlődés nyomán viszont csak kevés település válhatott várossá, mely részben annak is köszönhető, hogy Budapesten kívül öt vidéki központot jelöltek ki kiemelt fejlesztésre. Ez ugyan nem volt igazán előnyös, de kétségtelenül hozzájárult az urbanizáció egyre gyorsabb terjedéséhez. 197l-re, kormányhatározat alapján kidolgozták az Országos Településfejlesztési Koncepciót, mely az egyes településeket meghatározott 11
