Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján folyamatok vázlatos elemzésére. A kivándorlás és az egykezes magyarsághoz való viszonyát elsőként Baross János bánáti országgyűlési képviselő hasonlította egy mind a két végén égetett gyertya esetéhez. Nézzük hát, hogy miként festett a helyzet az első kérdéskör esetében a járás területén. A kivándorlásról beszélve legtöbbeknek elsőként az Ady által menekülő forradalomnak nevezett amerikás kitántorgás jut eszébe, amely az 1870-es évek elején a felvidéki Sáros megyéből kiindulva - mintegy harminc évnyi fáziskéséssel - a századforduló idejére érkezett meg Somogyba. Az Újvilágba történő népmozgás ezután olyan lendületet vett, amelyre a megye vezetősége is kénytelen volt felfigyelni. Ezt megelőzően és részben emellett, horderejét tekintve legalább ekkora volumenű kirajzás figyelhető meg a Dráván túli területekre. Tolna, Baranya és Somogy népfeleslegét már a szabadságharcot követően egyre nagyobb mértékben Horvátország és Szlavónia vette föl. A magyarországi viszonyokhoz mérten hihetetlenül olcsó föld tömegével csábította az embereket. A kiegyezés környékén egy hold föld ára ugyanis nemigen haladta meg a 30 forintot.

l Az ottani nagybirtokosok: Draskovich gróf, Pejecsevich gróf, Odescalchi herceg vagy a Jankovichok szívesen telepítettek földjeikre magyarországi cselédeket, mivel igen nagy szükség volt a jól képzett munkaerőre az emberhiánnyal küszködő uradalmaikon. Az egykori határőr granicsár falvak zselléresedése a földbőség miatt minimális volt, ezért körükben semmi sem kényszerítette, hogy tömegével a nagybirtokra szegődjenek.

2 A szakirodalom Belovár-Kőrös, Pozsega és Verőce megyéket említi a kivándorlás fő célpontjaiként, melynek intenzitását igen érzékletesen jelzi a magyarok számarányának szembetűnő növekedése. 1880-ban Horvát-Szlavón országban még csupán 41417 magyar élt, de 1900-ban már majdnem két és félszer ennyit, 90180 főt írtak össze. Szerem és Verőce megyék lakosságát ekkor már 14, illetve 15 %-ban magyarok alkották! Ehhez a növekedéshez egyedül Somogy legalább 20000 lélekkel járult hozzá.

3 A nem egykéző katolikus falvak szapora népének birtokszerzését megakadályozó merev földbirok struktúra, a statisztikai adatokra támaszkodó elemzések alapján felvázolható gazdálkodási módok, a földek háromötödét elfoglaló nagybirtok, a falvakat körülbástyázó uradalmak és nagybérletek fullasztó nyomása alól az agrárnépesség jelentős része nem talált megfelelő kivezető utat. A népszámlálási ívek tanúsága szerint Barcs lakossága 1869 és 1910 között ugyan több mint a háromszorosára - 2111-ről 6415 főre - nőtt úgy, hogy ebből már csak 1472-en (22,95 %) éltek mezőgazdaságból. Ez az imponáló prosperitás azonban nem volt akkora, hogy akárcsak egy járásnyi mikrorégió minden, az agrárhelyzetből fakadó problémáját levezesse. „Szerény kisfaluból amerikai város módjára gombaként cseperedett fel, azt lehet mondani, országos empóriummá" - írta a Dráva 1 Hegedűs 1905. 54. 2 Szili 1991. 67. 3 Szili 1992. 232,250. 100