Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003
Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról
Mészáros Ádám - Rózsás Márton: „Rablókkal! találkozás " ^alÊh^ Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, fJfTlh a nevezetes somogyi rablóról —щщ belövöldözendő csendőrök golyóinak eshettem volna martalékául. De ha a két eset közül, mindegyikből megmenekülök is, akkor is a' német monda szerint: Mitgefangen, Mitgehangen - Brrr... 19 A mi pedig a rablóknak állítólagos izenetét illeti, miszerint ők előre tudatták volna, hogy engem az nap este megfognak látogatni, csupa koholmánynak valósult be későbben. Ugyan is egy némethi munkás, ki az eszterághi pusztán az nap dolgozott, és megtudván a rablók ott létét, erről a' helységbe huzakozott, egyszersmind azon véleményét is nyilvánította, hogy a rablók valószínűleg a' plébániát is fel fogják keresni. S' ezen véleményét a' megijedt cselédem nekem mindjárt valóság gyanánt terjesztette elő. De a rablók nagyon is fennakadtak azon, mikor én ezt tudtokra adtam, nevezetesen Gelencsér nagy bosszúsan kijelentette, hogy ők bizony soha és senkit nem értesítenek előre jövendő megjelenésükről. Ahogy a' rablók mit sem adtak abbeli felszólításomra, miszerint legalább abból a' tájból távozzanak el, azt mindjárt másnap, pénteken világosan bebizonyították. Ugyan is a' mondott napon esteli 7 Vi órakor, tehát még elég világos időben saját községünkbe betörtek, és abban egy gazdag sertéskereskedőt felkerestek - kinek azonban sikerült néhány perczel előbb összes pénzével együtt az utczára kiszökni, mintahogy a' háznak ellenkező oldalán fekvő kertjének végéről közeledő fegyveres csoportot még jókor észrevette. Minek következtében a' rablók csak néhány forint ezüst pénzt és egy két pár fehér ruha neműt vehettek el. A megmenekült kereskedő azonnal fellármázta az egész falu népét, melly nem is késett a' rablók által megszállott ház körül összecsoportosulni - de természetesen csak illő távolságban, mert az utsza ajtóban álló egyetlen fegyveres őr, elégséges volt arra, hogy egy egész község népét egy lőtávolságon kívül tartsa magától. Sőtt másnap hallottam, hogy többen csupa kíváncsiságból a' ház háta mögé vonultak, hogy legalább valamit lássanak, vagy haljanak a' házban lejádszott drámából - nem pedig azért, hogy a' rablókat kézre kerítsék. Nem is féltek ezek semmit is, mit azzal is bebizonyítottak, hogy végezvén bent a házban, kint az udvaron vagy 5 diadal lövést sütöttek ki fegyvereikből, és csak azután távoztak el. Néhány napra reája kiderült, hogy a' rablók vezetője volt egy eszterághi pusztai béres, ki nem csak községünket, hanem ennek lakóit is különösen azon kereskedőt is jól ismerte, kihez a' rablók először betörtek. Miért is az említett béres üldözőbe vétetvén néhány napig a szomszédos csalitokban rejtegette magát, „Mitgefangen, Mitgehangen" - német szólás, magyarul szó szerint nem értelmezhető, leginkább talán a „Cseberből vederbe" mondás adja vissza a tartalmát. 81
