Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról

Mészáros Ádám - Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás." .«*ÉÉfe*,. Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, fjfTlh a nevezetes somogyi rablóról д—

i szegezve, előbb fog ez, ugy mond ide elsülni, mint hogy engem elevenen kézre kerítsenek. Mit látván, meggyőződtem a' felől hogy itt minden prédikációm hasztalan, másra fordítam a' beszédet és hogy pénztelenségemről még jobban meggyőzzem őket, elmondám nekik, milly nagy szükség uralkodik most tavaszai a' plébániai nép között, és hogy majd kenyérre majd takarmány beszerzésére naponkint kell népemnek pénzt előlegezni, s hogy az a'mi kevés van ezen szükség fedezésére mind reá megy - mert egymás után jönnek hozzám horváth halgatoim, és : dajte Gospodine - hajtogatják füleimbe. Erre a' barna fiu azonnal beleszólt szinte horváth nyelven, mondván hogy ő is horváth - és ki és miféle vagy ? kérdem tőle - erre a' nevét is megmondá - de én ezt már elfelejtettem - a lakócsai tisztek kanászának a' fia. Ekor jutott eszembe, hogy Bogdásán lakomban többször volt alkalmam a' tiszti lakók közül apját is látni, és mégis nézni. Végre az idő annyira előhaladván, hogy gyertya világot kellett behozni, én még csak azon egyre figyelmeztettem őket, hogy legalább a' vidékről távozzanak - mire ők ugyan semmit sem feleltek, de későbben a Juhász gazda előtt törtek ki - ekképp fejezvén ki magukat: mit parancsol nekünk ez a' pap. Mi köze hozzá akár hol is vagyunk. Mi ő nekünk nem urunk! Ezekből csak azt a' következtetést vontam le, hogy én akkora tekintélyt szereztem magamnak előttük, hogy szemembe mit sem mertek szólni, hanem csak hátam mögött duzzogtak és panaszkodtak. Midőn ott hagytam őket - Gelencsér Józsi egész a' konyha ajtóig kikísért, és ezen szavakkal bocsátott el: Uram semmit se szóljon senkinek ittlétünk felől, mert életébe kerülhet. Ebből azután eleget értettem. - Fel kell még említenem, hogy az alatt még a rablókkal mulattam, az Ispány is bátorságot kapván közibénk jött, és egy darab ideig részt vett a' társalgásban. Én haza térvén, természetesen néma maradtam mind azt illetőleg, a' mit eddig tapasztaltam. A dolog azonban még sem maradt titokban, minek következése lett, hogy néhány napra reája egy - Szalántán a jegyzői lakban megjelent zsandár hadnagy által felszólíttattam, hogy az eddigi eseményekről neki hiteles számot adjak. Fel is vett ő egy úgynevezett „Protocollt"

17 mellyet, az én aláírásommal ellátva ma gával Pécsre elvitt. A protocollum felvétele után ötöd napra a járás főbírája Förster Béla tudtomra adta, hogy ő felsőbb meghagyás folytán kénytelen felettem ítéletet hozni. És ezen ítélet miből fog állni? kérdem tőle: vagy négy száz forint pénzbírság, vagy négy évi fogság. És miértez, kérdem tovább. Mert létezik, úgymond egy rendelet, mellynek folytán mindenki a rablókkal bár minő 6 „Dajte Gospodine"- „Adjál Uram" (horvátul) 7 „Protocoll" -Jegyzőkönyv, esetünkben kihallgatási jegyzőkönyv. 79