Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról

.^bb. Mészáros Ádám - Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás " fjrrih Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, ИИИИИ a nevezetes somogyi rablóról a' legnagyobb figyelemmel hallgatva, állott előttem. Végezvén beszédemet, ő egyszerre felemelte fejét, s akkor sem reám, hanem a' szobában körül nézvén ekkép kiáltott fel: „Még így se jártam soha - mások bújnak, futnak előlem, az úr meg ide jön, és személyesen felkeres engem, ezt már csak ugyan érdemes volna az újságba ki tenni." Meglehet, mondván neki, hogy idővel ez is megeshetik - de most én egyenes feleletet kívánok tőled, az az: határozott bizonyosságot akarok kapni szándékotok felől, hogy én is meglehessek nyugodva. Mire ő azt feleié: Uram, legyen megnyugodva, az illyen embereket mi nem szoktuk háborgatni. Emberem vagy, mondám neki, most tehát szent a békeség köztünk. Erre mind az öten körül ültük az asztalt, és elővévén szivaraimat, azokat köztük felosztám. A társalgás ezután, igen élénk és kedélyes lett. Ok elbeszélték sokféle kalandjaikat mikép védelmezték magukat egy ház tetején - vagy inkább padlásán - több körül álló csendőrök ellen, mikép sikerült a' házfedélen eszközlött résen által menekülniök. Maguk mutatták szinte a tabi (Somogy megyei) plébánostól elvett dupla puskát, ezen ember, monda többi közt, Gelencsér Józsi, nem akarva előadni pénzét, s mi bizony ezért egy kissé keményen elbántunk vele, míg végre azt nem mondotta, hogy pénze a' - Por Cassában - L (Gölöncsérnek tulajdon szavai:) van, s ekkor békét hagytunk neki, de puskáját elhoztuk. Mindegyik közülük elmondotta nevét, születése helyét, sőtt még vallását is. Érdekes a többi közt az általam feljebb leírt barna legény nyilatkozata. Ezek ketten, t. i. a fiatal nyúlánk magas legény és a' kis zömök baranyai paraszt kálvinisták, - de mi ketten, ő és Gelencsér Józsi pápisták vagyunk - s böjti nap a világért sem ennénk meg a húsételeket. Azt elhiszem, mondván én neki, de emelett azután raboljátok és nyomorgatjátok az embereket. Jajj, de hát nekünk is kell egy pár garas, volt rá a felelet. Erre azután, látván hogy ők előbbi mondásomat minden megindulás nélkül meghallgatták, bátorságot vettem magamnak hasonló értelemben tovább beszélni. S ezért folytatólag mondám: hogy hát miért nem mondanak le ezen nem csak ártalmas, hanem ő reájok nézve is veszedelmes életmódról, hiszen a' korsó addig megy a' kútra, míg eltörik, őket is előbb utóbb kézre fogják keríteni. Ezen szavaimra csak a' barna fiu felelt, a többi nem csak meg nem indult, hanem a' legnagyobb közömböséget mutatta. Én nem tehetem, volt reá a' felelet, mert én szökött katona vagyok, és ennél fogva én nyugodalmas, és háborítatlan életre soha sem adhatom magamat, hanem azt is fogadom, hogy engem élve el nem kapnak, - mert és ekkor kigombolva dolmányát, a nyakáról bőr szalagon lelógó pisztolyt rántott elő, s ezt mellének „Pór Cassa"- szegények perselye, az ebben összegyűlt pénzt a szegények és a koldusok közt osztották ki. 78