Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Mészáros Ádám-Rózsás Márton: „Rablókkali találkozás.” Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról a nevezetes somogyi rablóról

^Éhfc^. Mészáros Ádám - Rézsás Márton: „Rablókkal! találkozás." fJlTlf) Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, ышмщшши a nevezetes somogyi rablóról Erre az Ispány bevallotta, hogy igen is itt vannak a zsiványok, és pedig már tegnap este óta, de mi, ugy sem merünk megmoczanni, mert mindnyájunkat legyilkolnak, most javában vigadoznak, ma már a' harmadik bárányt vágatták le, és a bort is szünet nélkül hordatják. Erre én folytatólag kérdem az Ispányt ha vajon van e tudomása a felől, hogy engem is ki akarnak rabolni? Erre ő bizonyos és határozott feleletet nem adhat, úgymond, de nem hiszi, hogy a gonosz emberek ezen szándékban volnának. Az Ispány nem hiszi, de nem is tud semmi bizonyosat - én pedig teljes világosságot és bizonyosságot akarok szerezni magamnak, mert ezen hullámzatos állapot rosszabb ezer halálnál. - Hányan vannak, kérdem végre négyen, feleié. Hogy hívják a' banda vezetőt ? József, monda már az Ispány és hol ütötték fel tanyájukat? A számadó juhász gazda lakásában - volt az Ispány utolsó felelete. Jól van, mondám, elmegyek, felkeresem őket és reménylem, hogy járásom nem lesz sikertelen. Erre az Ispányné hozzám fordulva: az Istenért monda, ne tegyem ezt, mert életemmel fogok adóztatni. Igen bizony, talán csak ember hússal élnek ezen szegény legények, hiszen a legvadabb állatokat is meglehet szelidíteni, miért ne lehetne ezeket az embereket is józanabb útra téríteni? Ezeket mondva az Ispányéktól elbúcsúztam, és a' jelzett juhász lakása felé ballagtam. A juhászi lak küszöbéhez érve, láttam ott a' tűzhely körül három egyént ácsorogni. - Jó estét, mondám nekik, talán csak fáztok, hogy ugy körülfogtátok a tüzet? Igen is fáznak, feleié az egygyik - mert hűvös van. Egy pillantás reájok elég volt arra, hogy külsejöket, ugy míveltségöket szoros vizsgálat alá vegyem. Az első, aki szóllott - közép termetű, barna hajú és jól ápolt tömör fekete bajuszú mint egy 26 éves legény volt, fekete tüzes szemei nem annyira vadságot, mint inkább határozott elszántságot, és törhetlen merészséget árultak el. Ruházatja fekete, zsinóros magyar dolmány - rövid, de bő és tágas patyolat lábra való, és jó borjú bőr csizma volt, fején kis pörge magyar kalapot viselt. A második, egy szőke hosszú lábú de rendkívül vékony testű és tagú körül belől 19 éves legény volt - pisze, és a' hegyén kissé felfelé meghajlott orra, egész arczkifejezésének némi kellemetlen és visszataszító jellemet kölcsönzött, szóval mint mondani szokták - impertinens pofája volt. Ruházatja egészen hasonló volt az elsőjéhez. - A harmadik egy zömök, a közép termeten aluli - mintegy negyven éves ember volt, rajta semmi zsiványos, vagy betyáros nem volt látható, hanem ruházatja, melly egy fehér bárány bőr sapkából, rövid derékig érő birka bőrből kiészült ködmönyből, valamint hosszabb, de egyszersmind keskenyebb házi vászonból varrót lábra valóból, és, ha jól emlékszem egy pár bocskorból állt, mondom tehát, hogy ezen ruházatja, szinte valóságos baranyai parasztot árult el. 76