Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Mészáros Ádám: Dramatikus játékok farsang idején - A Somogyi farsang a magyar és az európai hagyományok tükrében

dmb Mészáros Ádám: Dramatikus játékok farsang idején. A somogyi farsang a magyar és az eurépai hagyomány tükrében MÉSZÁROS ÁDÁM: DRAMATIKUS JÁTÉKOK FARSANG IDEJÉN* A SOMOGYI FARSANG A MAGYAR ÉS AZ EURÓPAI HAGYOMÁNY TÜKRÉBEN A naptári év legvidámabb időszaka a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang. A paraszti életben ez a tánc, a mulatozás, a féktelenség, a mértéktelen zabálás és vedelés ideje. „Farsang farkában" vagyis a farsang utolsó vasárnapjától húshagyókeddig terjedő napokban a mélyen vallásos és máskor mértéktartó parasztság színe-java a kocsmába járt táncolni. Ettek, ittak, maskarát öltve bolondoztak, s olyan dolgokból űztek tréfát, melyet „normális időben" tisztelettel öveztek. Hogy miért tették mindezt és hova vezetnek farsangi szokásaink gyökerei, erre keres választ ez az írás, ízelítőt adva a farsanghoz kapcsolódó igencsak gazdag jeles napi szokáshagyományból. Legrégebbről ismert farsangi szokásaink német hatásra terjedtek el Magyarországon a 13. század második felétől.

1 A farsang szó maga is német eredetű. A „Vaschang" bajor-osztrák szó eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte, az ebből alakult „Fasching" kifejezés viszont már „bolondosán beszélők gyülekezetét" jelent." A farsangi ünnepkör szokásai azonban ennél is régebbi időkbe nyúlnak vissza. Az ókori görögök február végén tartották Dionüszosz isten ünnepét, akinek hitük szerint a virágzást, a termékenységet, a természet tavaszi újjászületését köszönhette az emberiség. Az „apollóni" mértéktartással szemben Dionüszosz a fájdalomban fogant gyönyört testesítette meg, a kéjben, kínban és tudásban való teljes mértéktelenséget képviselte, amely mámorában kimondja a máskor elhallgatott igazságot. Az ókori Rómában Bacchus, a szláv mitológiában Perchta, a germánoknál Holda volt az, aki a görög isten személyiségjegyeit magán viselte. A télbúcsúztató, tavaszváró ünnepeket mindig is önfeledtség jellemezte, mely tánccal és lakmározással járt együtt. A farsangi ünnep másik neve, a latin „carneval" is, mely a carne (= hús) szóból született, az ilyenkor szokásos mértéktelen zabálásra utal. A kora újkori Európában az év legnagyobb népi ünnepe volt. A korabeli farsangot egy hatalmas színjátéknak tekinthetjük, melyben az utcák és a terek alkotják a színpadot, a város egy falak és tetőzet nélküli színház, a lakók pedig a színészek és a nézők. Ebből az időből is maradtak ránk feljegyzések jelmezes 1 Míg a parasztságnál és a polgárságnál német, a királyi udvarban olasz és francia hatás mutatható ki a farsangi hagyományokban. A „karnevál" és a „maskara" szavakat például Itáliából importálta a magyar nyelv. 2 Tátrai - Karácsony 1997, 47. 46