Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Dr Takács Éva emlékére

Dr. Takács Éva emlékére óraszámban, s folytatta a kutatói munkát. 1994-ben kezdte kutatni a Dráva-mentén élő magyar és nemzetiségi népcsoportok együttélésének kérdéskörét, 1997-től szociológiai vizsgálatokat végzett a Somogyban élő nemzetiségek és a cigány kisebbség körében. Közben a kaposvári egyetem Népismereti és Romológia Tanszékének vezetője lett. Kapcsolatunk ez idő tájt sem szakadt meg. Ha összefutottunk (munkából jövet a Kossuth Lajos utca Fő utcai torkolatánál), órákat beszélgettünk. Beszéltünk mindenről: családról, szakmáról, munkahelyeinkről. Amikor tudomást szerzett a barcsi múzeumigazgatói pályázatról, nem sokat teketóriázott: beadta a pályázatát. Annál is inkább, mivel, mint mondta, szereti a kihívásokat, s ha Barcson is dolgozik, gyakrabban láthatja az ott élő unokahúgát, akinek kisbabája született nemrég. (Rajongott a gyerekekért!) A muzeológus pályára való visszatérésének hírét örömmel vette tudomásul a széles szakma. így voltak vele a barcsi fiatal pályakezdő muzeológusok is. Óriási energiával látott munkához, hiszen imádta ezt a munkát. "Képzeld, mivel kezdtem Barcson! Salgózással!"mondta némi iróniával, nevetve. Majd lelkesen beszélt a tehetséges pályakezdőkről, ottani terveiről, amelyekből hamarosan valóság lett. Egyháztörténeti időszaki, illetve új állandó kiállítás. Aztán egy alkalommal elmentünk együtt, hogy megmutassa, mi mindent csinált. Ott voltunk négyen, újra együtt - mi, a régiek. Megnéztük, átbeszéltük a kiállításokat, ismerkedtünk a kisvárossal, amely az ő idegenvezetésével számunkra eddig ismeretlen arcát mutatta meg. Megnéztük a kis kollégiumi szobát, amelyet nagy gonddal szépítgetett, hogy otthonosabbá, barátságosabbá tegye. Nem hiányzott a falról a régi történeti osztály fényképe sem. Gyönyörű nap volt. Ment az élet tovább... December 8-án, vasárnap közös ismerősünk jóvoltából Budapestre kirándultunk zsidó múzeumot, Millenárist nézni. Szép utunk volt, a buszon jóízűen beszélgettünk mindenről: régi kedves kollégákról, családjaikról, szakmai tervekről. Büszkén emlegette az új múzeumi szerzeményeket, az alakulóban levő évkönyvet, a jövő évre tervezett kiállítást. Mondta, hogy nehéz, fárasztó az év vége. Rengeteg a javítandó dolgozat, későn ér haza, keveset pihen. (Hétfőtől csütörtökig az iskolában, péntektől vasárnap estig a barcsi múzeumban.) "De nem baj!" Hazafelé láttam, hogy egy rövid időre elszunnyadt. Hagytam őt, tudtam, hogy nagyon fáradt. Amikor megérkeztünk, ő még az OBI-ba készült, a barcsi múzeumi vizesblokk felújításának gondolatával foglalkozott. Nem tartóztattam, egyszerű köszönéssel váltunk el. December 14-én kaptam a szörnyű hírt: előző nap Barcsról hazafelé tartva végzetes baleset történt. Ezerszer olvastam el az aznapi hírt: "Halálos közúti baleset 8 dmb