Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

N. László Endre. Aranyászok a Dráván és a Murán

N. László Endre: Aranyászok a Dráván és a Murán сЬпЬ „... Mossuk az aranyat reggeltől esteiig, telük is az acskó negyedig vagy félig..." Aranyászdal töredéke N. LÁSZLÓ ENDRE; ARANYÁSZOK A DRÁVÁN ÉS A MURÁN A Kárpát-medence folyóvizeinek fövényében már az ősember felfedezte az aranyat. Tudtak az itteni hordalék aranyáról a föníciaiak és a görögök is. Hérodotosz írt a Kárpát-medencében a legelső név szerint ismert nép, a Maros mentén lakó agatirszek pompás arany ékszereiről, valamint arról is, hogy országunk folyóiban, azok fövényében sok az aranyrög és az aranypor. A mai Dunántúl folyóinak fövényéből rendszeresen mosták az aranyat a kelták. Bizonyítja ezt egy 1906-ban, a szalacskai magaslaton - Somogy megyében - feltárt kelta pénzverőműhely. A kelta hatalom hanyatlásával kezdődött meg Pannónia rómaiak által történő megszállása. Ez három szakaszban ment végbe. Tudnunk kell azonban, hogy akkor Pannóniához tartozott Alsó-Ausztriának, Stájerországnak és Krajnának keleti fele, a Szávától délre elterülő keskeny földszalag, valamint a Száva és a Dráva köze is. Amikor Augustus Kr. e. 35-ben Sisciánál (Sziszek, Sisak) legyőzte a keltákat, a birodalomhoz csatolta a Szávától délre elterülő keskeny földsávot. Tiberius császár Kr. u. 10-ben foglalta el a Száva és a Dráva közét, majd - csaknem száz évvel később - Traianus 107-ben terjesztette ki Pannónia északi és keleti határait a Duna magyarországi vonaláig, sőt azon túl is. A szakemberek körében köztudott, hogy egyedül Dáciában a rómaiak a rabszolgák százezreivel mosatták és bányásztatták az aranyat. Hogy milyen körülmények között dolgoztak ezek a szerencsétlen páriák, azt több szemtanú is leírta. Mivel a folyók vízállása rendszerint ősszel és tél elején a legalacsonyabb, s így aranymosásra legalkalmasabb, a hidegben, szélben csaknem ruhátlanul dolgozó rabszolgák embertelen kínokat álltak ki, de Róma egyre több aranyra vágyott. Abban az időben Pannóniában két pénzverde is működött. Mégpedig az egyik a már említett Sisciában, a másik Sirmiumban (Szerem, Sremská Mitrovica). Kiss János írja Ércteleptan című könyvében: „... a Mura (Muravid, Szentmária, Alsómihályovec) és a Dráva ártéri területének (Vihnye, Légrád, stb.) aranymosóit a rómaiak is hasznosították, Siscia és Sirmium aranyverőinek nyersanyaga feltehetően innen származott..."

1 1 KissJ. 1982 53