Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Botka János: Adatok a Babócsai-Malomárok és a Barcs-Komlósdi Rinya patak molluscus faunájához

Botka János: Adatok a Babocsai-Malomárok és a Bares-komlősdi Rinya patak raolliisca faunájához BOTKA JÁNOS: ADATOK A BABOCSAI-MALOMÁROK ÉS A BARCS-KOMLÓSDI RINYA PATAK MOLLUSCA FAUNÁJÁHOZ A terület jellemzői: Földrajzilag a Nagy-Alföld része, amely a Dráva, a Dunántúli dombvidék és Belső-Somogy homokos területei közé ékelődik be lassan keskenyedve nagyjából Gyékényes-Csurgó vonaláig. Meghatározó része a Dráva alluviális síksága, amelyhez jellegzetes lépcsőkkel csatlakoznak a helyenként lösszel fedett magasabb térszínek, pl. Drávaszentes és Komlósd térségében. E térszínekbe mélyítette be medrét a címben említett két vízfolyás, illetve a Malomárok „anyafolyója" a Babócsai-Rinya. A Babócsai-Rinya a környék legjelentősebb vízfolyása, amely a Barcstól néhány kilométerre - a Drávával részben ma is összeköttetésben lévő - Ó-Dráva morotváját táplálja. Felső szakasza három ágból egyesül. Ezek közül legfontosabb a Beleg­Böhönyei Rinya. A Babócsai-Rinyából Rinyaszentkirály alatt ágazik ki és kis távolságban párhuzamosan folyik a Malomárok, mely Péterhida község alatt torkollik az Ó­Drávába. A Barcs-Komiósdi Rinya Görgeteg alatt ered és Barcs belterületén éri el a Drávát. Közben egy állandó és egy időszakos vízfolyást vesz fel: előbb a Drávaszentes alatt beleömlő Gyöngyösi patakot - amely Csokonyavisonta térségében ered, utóbb, a város északnyugati vége fölött - a Tekeresi-árkot. Délnyugat-Dunántúl éghajlata alapvetően nedves kontinentális, amelyet szubmediterrán hatás finomít. Az átlaghőmérséklet júliusban 20-22 °C, januárban ­10 °C. Csapadéka átlagosan 700-800 mm. Növényföldrajzilag az alföldi és a dél-dunántúli flóravidékek találkozásánál fekszik. A vizsgált területek növényzetének jellegét a vízközeli-vízi környezet szabja meg elsősorban. A Drávát egykor kiterjedt mocsárvilág és ezek közelében keményfás - szil-kőris-tölgy - ligeterdők szegélyezték. Ezek maradványai - vagy újulataik - ma is meghatározóak a két vízfolyás mellett. Legfontosabb szinezőelemük a fehér nyár (Polpulus alba). A cserjeszint leggyakoribb fajai a fekete bodza (Sambucus nigra), az egybibés galagonya (Crategus monogyna), valamint - közvetlenül a partoknál - a kutyabenge (Frangula alnus). Állatföldrajzilag is csatlakozási pont: a közép-dunai faunakerület (amely gyakorlatilag a Kárpát-medence területe), az Alföld (Pannonicum) körzetének a 27

Next

/
Thumbnails
Contents