Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Takács Éva: „Protestáns etika” a nemzeti és vallási kisebbségek körében a dualizmus idején

: "Protestáns etika" a nemzeti és vallási kisebbségek körében a dualizmus idején hogy ő járjon el a hittanórákat megtartani, s ráadásul fele annyi fizetséget ajánlottak meg neki, mint amennyit kapni szeretett volna. A gyülekezet létszáma 100 körül mozgott, s "három év óta 70 lélekkel csökkent. A hívek ... földhöz ragadt szegények, a kivetett párbért csak törvényes erővel lehet beszedni". 102 Ft 30 krajcár párbérhátralékot mutatott ki a tanító úr, melyből - mint írja - " csak keveset reményeihetünk, mert vagy elköltöztek, vagy nem bírják fizetni. Az évi adót is nagy erőfeszítéssel fizetik meg, akkor is úgy kérnek kölcsön". Sok problémája volt a gyülekezettel a rendszertelen tanítói fizetés miatt is - levelei tanúsága szerint évekig nem kapta meg a járandóságát, így kénytelen volt intenzíven földművelésbe, állattartásba fogni, pedig "cseléddel dolgozni nem tud, maga a tanító meg nem tanulta azt nyolc évi deákoskodása alatt".*" A kép azonban mégsem ennyire sötét, hiszen 1897. decemberében már arról tudósította tisztelendő barátját, hogy "a gyülekezet száma szaporodott néhány intelligens családdal, fűtőházi főnök a Délivasútnál, szolgabíró, vasúti felügyelő és portások által. Ezekkel ... az a törekvésünk, hogy az üres telekre építünk lakást, mert a belső szobánk fala vizes, a kidőléstől kell rettegni, a ruhák, bútorok vizesek, az istálló is közel van, szalmával van fedve úgy, hogy tűzvész esetén a lakásra is veszélyes..." E rövid ízelítő talán érzékeltetni tudta az egyházi dokumentum-együttes sokszínűségét, történeti feldolgozhatóságának lehetőségeit. A harmadik típusú forráscsoport elsősorban egyházpolitikai kérdéseket érint, de az előzőekhez hasonlóan sokrétűen érzékelteti a sokszor a társadalmi lét alsóbb régióiba és az államélet perifériájára szorult emberek egyre erősödő elidegenedését, a régi kapaszkodók elvesztését, az összetartozás újabb formáinak kétségbeesett keresését. A 19. század második felében meginduló és a szlavóniai erdőirtások következtében a könnyebb földhöz jutás lehetőségének előtérbe kerülésével megszaporodó kivándorlás egyre erőteljesebben felvetette az így diaszpóra-helyzetbe került szép számú magyar lakosság lelki gondozásának kérdését. A probléma felszínre kerülése után az egyházak válasza sem várhatott sokáig: ún. misszió egyházakat szerveztek. "A református egyházban a múlt század második felében legnagyobb befolyású liberális teológia nyelvén a misszió nem másvallásúak térítését jelentette, hanem a saját szórványok összefogását."" Megszervezték a tengerentúli külmissziót és a dualista állam területén (főleg a Szlavóniába, Horvátországba költözőitek számára) a belmissziót. Ez utóbbi elnevezés a formális vallásosság ellen fellépő kegyességi irányzattól való megkülönböztetésül szolgált. A missziók számos dologban eltértek az autonóm egyházaktól, pl. lelkészüket nem választották, hanem kinevezéssel kapták, állandó segélyben részesültek, tehát mások voltak a jogaik, sajátos az igazgatásuk. 2 Evangélikus Egyházi Levéltár, Porrogszentkirály. Fuchs Pál 1896. június 12-i leveléből 3 Kosa L. 1989, 8. 12 dmb Takács Éva