Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén 95 csak Kisvác földművességének lakói ragaszkodtak állhatatosan régi nyelvükhöz, mely azonban nem maradt érintetlen idegen behatásoktól. Még ma is palóc alapszínezetű, de a szomszéd nyelvjárások hatása alatt megváltozott sajátszerű nyelven beszél.3) Káprázatos szép napok ringatták mámorba a város közönségét Migazzi püspök pazar bőkezűségéből: ritka látványosságok, pompás udvari ünnepségek tanúja és víg népünnep részese volt napokon át a nép: ám ugyancsak a nagy püspök idejében súlyos megpróbáltatás napjai is nehezedtek reá. Tűz és víz pusztította a várost és döntötte szegénységbe a lakosság egy részét. 1751-ben 196 házat hamvasztott el a tűz, 1774 telén pedig a fehérek templomának tornyában kiütött tűz az órát a harangokkal együtt elhamvasztotta és 6000 forint kárt okozott.4) 1775 februárjában oly hirtelen indult meg a Duna jege, hogy az emberek alig tudtak menekülni. Az ablakokból és fákról szedték le őket a segélynyujtók, kiknek első sorában voltak a kanonokok. Saját házaikban, a püspöki palotában és a városházán helyezték el a megmentetteket. A víz emelkedésével egyik ház a másik után dűlt össze. Püspök-Vác városában 70, a Káptalaniban 35, összesen 105 ház dűlt be és igen sok megrongálódott. Ekkor tört össze a repülőhíd is. Négy napig — február 14-től 17-ig — tartott a jégzajlás. Az árvíz 16-án érte el legnagyobb magasságát. A Lőház előtti híd szobrainak csak a feje látszott ki a vízből, a dunaparti házak falait pedig másfél méternyire nyaldosta. De mindezeknél súlyosabb veszteség érte a várost és népségét, mikor Migazzi lemondott püspökségéről. Az ő áldásos építő munkája után az erőszak és rombolás uralma következett. II. József, a kalapos király, nem csu-3) Erről a keveréknyelvről Nagy Sándor Váci nyelvjárás címen külön tanulmányt írt. (Simonyi Zsigmond : Nyelvészeti füzetek 10.) 4) Privil. Zittau'sches monatl. Tagebuch September 1816. Seite 137.
