Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén

HATODIK FEJEZET

MIGAZZI PÜSPÖK KORÁBAN ÉS A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN

Dulce natale solum. (Édes a szülőföld).

Horatius.

Gróf Migazzi Kristóf bíboros-püspök nevével Vác történetének egyik legszebb korát jelöljük. 25 évi kormányzása alatt fölvirágoztatta a várost — mely neki köszönheti mai alakját — és előmozdította lakosságának jólétét. Templomokat és palotákat emelt, intézményeket létesített, iskolákat alapított, modern zenekart szervezett, bőkezűen támogatta a társulatokat, atyai jóindulattal viselte szívén székvárosa lakóinak ügyeit. Mindenre kiterjedő figyelemmel gondoskodott jólétükről, sőt hogy növelje a lakosság számát, földműveseket és szőlőmunkásokat telepített Vácra. Ingyen jobbágytelket, épületfát, szőlővesszőt és vetőmagot adott nekik s három évi adómentességet biztosított. (A három év elteltével az országos adón kívül fizetni kellett a földesúri kilencedet, a papi tizedet, továbbá évi 4 forintot, 1 ludat, 2 kakast, 20 tojást és 1 itce vajat; szolgáltatni kellett végül a megfelelő robotot, melyet azonban meglehetett váltani. Atyai gondoskodása kiterjedt a város közigazgatására is. Segédpüspökével 1763-ban városrendezési tervet és szabályrendeletet készíttetett s a tanácsot maga elé rendelve pontról-pontra ismertette a magisztrátus és Vác püspöki város reformjait illető Statútumokat. Sok bölcs és hasznos intézkedést találunk Migazzi püspök eme rendtartásában. így elrendelte, hogy a városi pénztárt két kulccsal kell ellátni s egyiket a tanács, másikat a praeceptor kezére bízni. Megparancsolta, hogy a vízi puskákat állandóan készenlétben