Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
78 Az emberi élet Vácon és vidékén ácsok, kovácsok, asztalosok és egyéb mesteremberek települjenek az elpusztult városokba. Evégből a bécsi kamara gyámkodása alatt alakult budai kamara inspektora, nemes Werlein János István, 1687-ben külön kamarai társulatot küldött ki Vácra, hogy a készülő telekkönyv számára összeírja a földbirtokokat, telkeket és házakat, valamint a polgárokat, hogy látni lehessen, milyen napszám szerinti, holdas vagy negyedtelek jutott mindenkinek. A püspök-földesúr által adó- és robotmentességgel ide édesgetett német gyarmatosok családostul-rokonostul összeállva egy tömegbe jöttek be. Együvé tartozásuk és rokonságuk érzete egymásra utalta őket továbbra is és misem természetesebb, mint az, hogy új helyükön is igyekeztek együtt maradni, amiért egymás szomszédságában telepedtek le. Az új telepesek aligha voltak jómódban, mert hiszen a vagyonos lakosság nem szokta elhagyni családi tűzhelyét és nem megy idegenbe szerencsét próbálni, ezért szívesen vették a püspök-földesúr ajándékát és örömmel telepedtek a felhagyott vár köré s annak falaiból és köveiből építették új otthonukat. Külön iskolájuk és bírájuk volt. Az általuk lakott alsó városvéget nagyon sokáig Németváros-nak hívták. Majd tótajkú parasztok szivárogtak le a Felvidékről. Nagyon szegények voltak, mert — mint későn jövők — a legrosszabb helyet kapták, magát a várat, ahol már falakat nem, csak törmeléket találtak. De ez is elég volt nekik arra, hogy belőle családi fészküket magrakják. így keletkezett a Tótváros. A város csak nagyon lassan népesült be. Még 1699-ben is, amikor Tollius Jakab átkutatta a várost, csak néhány családot talált. Szőlőkunyhókban rejtőzködtek és egészen műveletlenül hagyták földjeiket. Az 1715. évi összeíráskor már 141 család lakta a várost, 43 pedig Kisvácot, vagyis a két község lakossága nem haladta meg az ezret; de öt év múlva már körülbelül 1200-ra szaporodott. (Pestnek ugyanekkor 2706 lakója volt, 1696-ban pedig még a 2000-et sem érte el.)