Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IV. A török uralom alatt
IV. A török uralom alatt 73 lett fizetni. Egy 1550. évi jegyzék szerint ezt a bádsszijahot lóként olaj, búza, szőlő, sajt, só és édességek után fizették. A vágási illetéket, mivel Vácon vasárnap vágtak marhát, vasárnap rótták le és nem a fogyasztás alkalmával. Hogy mennyi mindenféle módon zsarolták és sanyargatták a népet, csak ezt a néhány esetet soroljuk fel: a keresztény dajkának robot fejében szoptatni kellett a török gyermeket; nagyobb gyermekeket elhurcoltak és besorozták a janicsárok közé; gyermekeket és nőket túszul vittek a várba annak biztosítására, hogy a férfiak elvégzik a reájuk kiszabott munkát; ha pribék (keresztény vallásról áttért török) megszökött, ráfogták a falusiakra, hogy ők szöktették meg és fizetniök kellett; ha rab szökött el, a váltságdíjat a község fizette; ha az állatok tilalmasba tévedtek, a községet büntették meg. Ám ezekben nem merült még ki a sokat sanyargatott jobbágy adófizetési kötelezettsége, keresztény részre is kellett adót fizetnie: a magyar királynak dikát, a váci püspöknek dézsmát, volt magyar földesurának adót vagy ennek fejében szolgálatot kellett teljesítenie. Kecskemét város a püspöki tizedet nem természetben adta, hanem haszonbért fizetett: „Az Arendárúl való adót Nagy Szombatban a váczi Püspöknek esztendőnkint szokták felvinni: Arany Nro 100, ahoz egy szőnyeg, skarlát, item egy pár csizma . ) Fizetni sokféle pénzzel lehetett, mert különböző pénznemek voltak forgalomban: arany-, ezüsttallér, forint, timon, lepér, öreggaras, aprógaras, ezüstpiaszter, oszpora, dénár, poltúra és a többi. Minthogy azonban a pénznemekben való válogatás és az átszámítás önkényes volt s a török mindig kevesebbet adott értök, mint amennyi a forgalmi értékük volt, tetemes veszteség érte a fizetőt. A sokféle adózás és más megterhelés mellett méltatlan bánásmódban volt része elöljárónak, egyesnek egya-16) „Memoriale Az Adórúl“ 1677—1690. évekről. (Hornyik 11.512.)
