Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IV. A török uralom alatt
58 Az emberi élei Vácon és vidékén visszaadjam, mert Vác oly közel van Budához, hogy át hallatszik a kutya ugatása“. Vác, — melynek a magyar nevét a törökök mindenkor megtartották és Váds-nak vagy Vács-nak hívták, (mert nyelvükben nincsen c betű), — nemcsak török vár volt, hanem keleti jellegű várossá alakult át, melyben a polgári és katonai lakosság úgy élt, mint bármely más török városban. Kereszténynek, zsidónak nem volt szabad oda betenni a lábát. Ezek külön városrészekben laktak. A XVI. században még nem volt fallal körülvéve. Vára is gyenge volt, csak 1596-ban építettek a vár négy sarkára erős bástyákat és kerítették körül kettős sövénypalánkafallal. 1660 körül egy dsámi, a parancsnok háza, a hadiszertár, gabonaraktárak, magtárak és mintegy 50 deszka-zsindelyes tetejű ház volt benne. A nyugati oldalon fekvő egyetlen kapuja előtt fából készült négyszögalakú vasláncos felvonó híd volt a vizes árok fölött. A híd csigával és vaslánccal volt felszerelve. Minden este felhúzták és rostélyt tettek elibe. Ezt a belső várat egy szintén négyszögalakú, sövényekből és gerendákból készült tömésfal-kerítés és egy széles vizesárok övezte. Az árok színültig volt a Duna vizével. Öt városnegyedében ezer deszkazsindelyes ház és hét dsámi állott. Két erős vaskapuja közül az egyik keletre, a másik nyugatra nyílt. A várral összefüggött a minden oldalon törésekkel ellátott egyszeres kerítésű külváros, melyben a magyar alattvalók, a ráják laktak.5) Báthori püspök renaissance-városának szépségét mecsetek és fürdők változtatták meg és adtak keleti jelleget a város képének. Az apró házak tömkelegéből mecsetek karcsú tornyai emelkedtek és minarék aranyos holdszarvai ragyogtak a felkelő nap sugaraiban, napszálltakor pedig felhangzott a műezzimek imára hívó pana-5) Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai lc60— 1664. (Budapest, 1904.) 387—389.
