Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IV. A török uralom alatt
NEGYEDIK FEJEZET A TÖRÖK URALOM ALATT Jaj, régi szép magyar nép, Az ellenség téged mikép Szaggat és tép ! Rákóczi-nóta. A mohácsi csata után Ferdinánd zsoldosai és János szövetséges katonái egymással mintegy versenyezve, vak dühvei pusztították az országot közel két évtizeden át. Vác vára is gyakran cserélt gazdát és lakosságát hol a császári zsoldosok, hol a török martalócok sanyargatták. Mikor II. Szulejmán (Szolimán) szultán János király segítségére jött, nem volt szándékában megszállni és meghódítani az országot, erre csak János halála után akkor határozta el magát, amikor látta, hogy Izabella gyenge kormánya nem tudja ezt az országrészt a császári csapatok ellen megvédelmezni és amikor Budát éppen a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján, 1541. augusztus 29-én újból elfoglalta, nem adta vissza, mint eddig, hanem megtartotta és török őrséget helyezett belé. Vác vára még ez után is gyors váltakozásban cserélt gazdát. Csak 1544. tavaszán, amikor Mehmed Jahjápasazádé pasa és vezére Haszán (Hazajmusz) foglalta el, ismerte fel a török hadvezetőség Vác hadászati fontosságát és eszmélt rá arra, hogy Buda biztosítása végett szüksége van Vácra és csak ekkor rendezkedett be itt állandó tartózkodásra. Ez a mostani birtokbavétel nem állott már csupán abból, hogy mint eddig a vár legmagasabb ormára kitűzette a lófarkas zászlót és csak a várat szállta meg, hanem egyszersmind behódoltatta a lakosságot is. Első dolga természetesen az volt, hogy kijavította és