Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
II. A honfoglalás idején és az Árpádházi királyok korában
32 Az emberi élet Vácon és vidékén jegenye, fenyő, nyír, nyár, éger, szil, hárs, juhar, kőris, fűz, bodza, kökény, mogyoró. A gyümölcsfák: dió, alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, berkenye, gesztenye, som, szeder. Művelték a szőlőt. Termesztettek búzát, rozst, árpát, zabot, tönkölyt, kölest, hajdinát, Szent László korától kezdve pedig lent és kendert is. Konyhakertészettel is foglalkoztak : babot, borsót, mákot, vörös- és foghagymát, paprikát termesztettek. A Szent Gellért-Iegendából tudjuk, hogy száraz és vizi malmokban őrölték a gabonát. Rogerius kanonok leírásából pedig arra következtethetünk, hogy a tatárjárás idejében már fejlett gazdasági viszonyok voltak.5) Az állattenyésztés leggyakoribb tárgyai voltak a ló, szarvasmarha, juh, disznó, tyűk, méh és ritkán a kecske. A lótenyésztés ménesekben történt. Az állattenyésztés később a sertéstenyésztéssel bővült. Kedvelt foglalkozásuk volt a halászat is. Városunk istenáldoha termékeny földje igen alkalmas volt a gazdálkodásra, mely azonban nem terjedt túl a nomádszerű állapoton. Csak kicsi földterületet műveltek meg, mert faekével dolgoztak és azzal nem tudtak mélyebben szántani. A Duna-Tisza közét a Botond, Bulcsú és Lehel vezérlete alatt álló negyedik törzs szállta meg. Ez a terület nagyobbára összeesik a régi jász birodalom és a váci egyházmegye területével, melyhez hozzátartozott Pest és Szeged városa, valamint Külsős.-olnok vármegye is. A hagyomány szerint maga Szent István király állapította meg egyházmegyénk határait Hogy a váci püspökség az ő alapítása, az már nem vita tárgya többé. Vácot kedvező fekvése és természetadta előnyei nagy kiterjedésű vidék középpontjává tették, jelentékeny helynek kellet már lennie, amiért a Szent Király az egyházmegye főhelyévé jelölte. Városi szintre emelő kiváltságait és gazdasági kedvez- 6 6) Carmen Mis. Caput 37.
