Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
I. A kelták korában 19 ábrázolná, pedig ezeket az érmeiket még a római érintkezés előtt Krisztus előtt 60—45 közt, Biatec fejedelem korában verték a bójok. Szabó Sándor tótfalusi gazda 1903 őszén közel ezer darab ilyen ezüstpénzt talált. (40 darab jutott belőlük múzeumunkba is.) A Krisztus után I. századbeli kelta érmek macedóni és római mintákra készültek. A kelták vallása a természeti tünemények istenítése volt. Papjaik, a druidák, szentelt berkekben mutatták be az állati és emberi véráldozataikat. Megjósolták a jövőt és hirdették a lélekvándorlás tanát. Az istenek és hősök tetteit költőik, a bárdok énekelték meg. (Legismertebb köztük Osszián. A költemények közül Szent Grál és Artúr [Artusz] király mondája.) Nevezetes szerepük volt az európai élet szellemi áramkörében.17) Volt idő, amikor a világ népességének negyed részét keltáknak hívták. Területileg Európának legnagyobb része az ő hatalmi és kulturális körükbe esett s noha a La Тёпе korszakot a római hódítás koráig szokták számítani, kultúrhatásuk befolyással volt a népvándorlás népeire (a frankokra, alemannokra s a többiekre is) és mint gallo-római hagyomány még évszázadokon át fennmaradt a középkor művészetében. Nyelvüket még ma is négymillió ember beszéli, mert kései utódaik ma is élnek Angliában: Walesben, Ulsterben és a skót hegyek közt, a szabad Írországban és a francia Bretagneban, sőt kivándorlás útján Amerikában és Ausztráliában is.18) Hatalmas kultúrájuknak csak halavány fénye jutott el a mi területünkre, mert az itt élt kelták anyagi és szellemi műveltség tekintetében nem álltak oly magas fokon, mint a dunántúliak, vagy épen azok, akiket JuliusCaesar Gal-17) Tudásra vágyó, gondolkodást kedvelő és vitatkozni szerető nép voltak, — jegyezte fel róluk Slrabo. ls) Az Északamerikai Egyesült Államok lakosságának a fele — körülbelül huszonhét millió — kelta származású. Írországban négy millió, Angliában két millió, Ausztráliában két millió, Bretagneban néhány százezer él. (С. I. O’Donnel : Die Weltherrschaft. Wien, 1928.)
