Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
XII. A válságok után
Népszokások és hagyományok 187 lamelyik elé. Ez rátérdelt, ha ugyan hirtelen el nem kapta előle, Aki ügyesen rátérdelt, az a bennlevőtől csókot kapott és bent foglalt helyet. Majd az öreg-vőfély mondott mulattató verset a cigányokról és pénzt szedett a számukra. Ezután következett a menyasszonytánc. Ezt az öreg-vőfély kezdte a menyasszonnyal. Az asztalra egy nagy tányért tettek. Erre vetették a pénzt azok, akik’ a menyasszonnyal táncoltak. Amint az első ércdarab pengeni kezdett a tányéron, a cigány rákezdett a csárdásra. Ez addig tartott, míg a menyasszony győzte a lélekzettel, mert egyik táncos a másik kezéből kapta ki őt. A pénzt bölcsőmadzagra adták. Végül levették a menyasszony fejéről a koszorút, az öreg-vőfély rákötötte egy sarlóra, bevitte a nép közé és versben zengte el fölötte, hogy vége a menyasszony leányságának, ezentúl már asszony. A nyoszolyóasszony erre bekötötte az új asszony fejét kendővel menyecskésen, a vőfély pedig bevezette a kezénél fogva és versben mutatta be őt a vendégeknek, mint menyecskét. A mulatást kivilágos-kivirradtig folytatták. Reggel pálinkát, meleg mézesbort ittak és mindenféle mókával vidámították egymást. így a férfiak az asszonyokat beretválták, bekenték korommal az arcukat, majd fakanállal letisztították. Ez így tartott délig vagy estig, amig a fáradság nem vett rajtuk erőt. Akkor búcsút mondtak egymásnak és magukra hagyták az új párt.3) A közeli palóclakta falvak eljegyzési és lakodalmi szokásai részben eltértek a dunakeszi, fóti, rákospalotai s a többi pestmegyei községek szokásaitól: A házasulandó sorba került fiú szülei, esetleg rokonai előbb szétnéztek a faluban vagy a szomszéd helységekben, azután két-három férfi elment a legénnyel a kiszemelt leány házába leánynéző-Ъе. Ha a legény megtetszett a leánynak és szülei sem ellenezték, a leány anyja két asszonnyal elment háztűznézés-be a legény szüleinek házába. Ha 3) Lakodalmi szokások Rákospalotán és Nógrádverőcén. (Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások. Pest 1867. 324 és 223.
