Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IX. A kiegyezés után
144 Az emberi élet Vácon és vidékén Juhász, Mészáros, Mikes, Mikó, Ojtózi, Serfőző, Szerencsés, Tordai stb.), de egymás közt tótul beszélnek, mert ez az anyanyelvűk. Még a század derekán járvány lépett föl a faluban és főként az asszonyok között vitt végbe nagy pusztítást. A férfiak Vácra jöttek be a vásárra feleséget keresni. Agárd, Püspökhatvan és más környékbeli tót községek leányait vitték haza s az új nemzedék tót lett. Vásárokra és búcsúkra a környék, sőt a távolabbi Nógrád, Hont és Pestmegyei községek lakói a maguk sajátos palóc, tót és német öltözékében jelentek meg és alkalmat nyújtottak a népviseletek tanulmányozására. A kiterjedt vidék nagy uradalmainak juhászai és kanászai váci szűrszabóknál csináltatták cifra szűreiket. A vallásosság még erősen megülte a lelkeket. Külsőleg is kifejezésre jutott ez az útszéli feszületeken és a város utcáin. A sarki házak legtöbbjének mélyedésében szentek szobrai voltak elhelyezve vagy képeik falra festve. A bábák cégérét a Szent Szűz, a kéményseprőkét Szent Flórián képe díszítette. Az egyházi ünnepeket a nép az elöljáróság részvételével nagy buzgósággal ülte meg. A körmeneteken a polgármester, tanácsosok és szolgabírák díszmagyarban vettek részt az őket peckesen kísérő hajdúkkal. A céhek különböző színű templomi zászlaik alatt testületileg vonultak ki. A zászlók erdeje csak úgy fénylett a selyem szalagoktól, a jelvények roskadoztak az ezüstös és aranyos sallangoktól és cifraságoktól. Némelyik céh tagjai egyenlő ruhában jelentek meg. így a molnárok magyar szabású szürkés-kék mentét és hasonlószínű nadrágot öltöttek (a kereskedésekben molnárszínű matériának hívták a posztóját), mentéjük diónagyságú ezüstgombja már messziről ragyogott. Vállaikről kétfelül széles ezüstlánc lógott alá. A csizmadiák száma akkora volt, mint 8—10 más céhé együttvéve. Öltözetük százgallérú sötétkék gácsi posztóból készült karbonári köpönyeg, ellenzős bakafoltos magyar nadrág, pitykés mellény, gombsarkantyús ráncos csizma és magas tetejű kalap volt. A többi mesterembert
