Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IX. A kiegyezés után
140 Az emberi élet Vácon és vidékén megjelent a kőporos ember is és keményen kiáltotta : Kőport tessék ! Már messziről hangzott a szurtos tótok éneklő kiáltása : Ablakot 1 vagy: Fazekat drótozni! A drótos tótokat ritkábban követték a gyolcsosok és nagynéha más tót atyafiak, nevezetesen csipkések (cipkerii). sáfrányosak (safranyikok) és olajárúsok (olejkárok). Ez utóbbiak nem csupán szeszes és illatos fenyő- és lenolajokkal házaltak, hanem mindenféle kuruzsló- és gyógyítószerekkel is fel voltak szerelve. Vácra már nem üzletköltés céljából jöttek, hanem azért, hogy átutaztukban felfrissítsék árúikat, melyeket aztán drága pénzen sóztak a hiszékeny falusiak nyakába. Ősszel a takácsmesterek járták be káposztagyaluikkal vállukon a várost. Meggyalulták és a hordókban táncolva betaposták a káposztát. Ugyancsak ez idő tájt a soproni bőrkabátos, kékkötényes ponzichterek kínálták a hosszúkás puttonyaikban hozott masánszkialmáikat, télen pedig halinás trencséni-túróci tótok házaltak fenyőmadaraikkal, melyek húrokra voltak felfűzve felsőtestükön. Bizonyos időszakokban teli volt a főtér a tót atyafiakkal. Ezek, amikor a Vág és Garam völgyén betutajoztak vagy az Alföldön befejezték az arató munkákat és visszamentek, kénytelenek voltak Vácnál megszakítani az útjokat, mert itt vagy hajóra, vagy vasútra szálltak. Várakozási idejük alatt ellepték a piacot, megrohanták a városháza előtt sorban ülő libafertályárús, hurkasütő és cipós asszonyokat.3) Nagy érdeklődés kísérte a sokféle hangszeren egyszerre játszó művész működését. Napestig is gyönyörűséggel hallgathatta azt minden kiváncsi gyermek és épfülű felnőtt, mert a feje mozgatásával ritmikus mozgásba tudta hozni a kalapjára tűzdelt kisebb-nagyobb csengőket, a kezével cintányérokat ütögetett, a lábával dobolt, a hónaalatt dudát nyikorgatott. Ritkábban kötéltáncosok járták végig a város utcáit, 3) Ök terjesztették országszerte a váci hurka és a váci cipó jó hírét. A cipó kerek alakú hófehér, domború kicsi kenyér volt, melyet nullás lisztből sütöttek.
