Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VIII. Az önkényuralom alatt
VIII. Az önkényuralom alatt 131 pecsenyés ponyvasátrak a Vörösház falának voltak támasztva. Nagy volt körülöttük a sürgés-forgás. Csiklandozott a pecsenye illata, csengett a pohár és messzire hallatszott a víg nóta hangja. Nem volt hiány a sokféle mutatványos bódékban, körhintákban és nem maradt el a látványosságok koronája, a cirkusz sem. A vásár tartama alatt a helybeli kereskedők mind bezárták üzlethelyiségeiket és kimentek a vásártérre, hogy ott ponyvasátrak alatt vagy bódékban áruljanak, mert még a szomszédja sem ment volna át a boltjába még akkor sem, ha ott olcsóbban kapta volna meg a portékát. Legforgalmasabbak voltak az állat- (főként a szarvasmarha-) és gabonavásárok. Jelentékeny volt a kínálat még borban, dohányban, gubacsban, mézben és gyapjúban, tavasszal gyümölcsben, ősszel pedig káposztában. A gyümölcs-vásárokra bécsi kereskedők jelentek meg a Dunaparton, hogy a hetihajókon elszállítassák a környékbeli termelőktől nagy mennyiségben összevásárolt cseresznyét, meggyet, ribizkét és piszkét. A hetivásárokra a falusi asszonyok csíkot, rákot, békát, bíbictojást és sok másféle élelmiszert hoztak be. A csíkokat tök-kobak vagy csíktöknek nevezett hengeralakú faedényekben elevenen árusították és a szintén fából készült nyeles merítő szákéval, csíkszűrővel emelték ki a csíktök vizéből. Ilyen szűrő és tök múzeumunk néprajzi gyűjteményében is látható. 9’
