Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VII. A XIX. század első felében
по Az emberi élet Vácon és vidékén szonyainak megfelelően — szépen ruházkodott. Hasonlóképen jó sorban volt a paraszt is. Mert élelmes, ügyes, tehetséges, takarékos és kevésigényű volt s így vagyonosodni kezdett. Bőségesen táplálkozott, jól ruházkodott és megelégedetten élt. A napszám ugyan alacsony volt, de ne feledjük, hogy a pénznek akkorában nagy vásárló ereje volt. Az egyházias és vallásos érzéssel ellentétben a racionális és liberális irányzat kezdett mindjobban téit hódítani. A szabadkőműves Splényi püspök alatt szabadon olvashatta Vác felvilágosult polgársága az istentagadó, Rousseau és Voltaire hitetlenséget hirdető tanításait, megtalálta útját a szabadelvű szellem az alsópapság fiatalabb tagjainak körébe is. Mohósággal tanulmányozták Montesquieu, Helvetius, Raynal és mások írásait, sőt még a szeminárium falain belül is akadt hittanár, aki dogmatikus tévedéseket tartalmazó teológiaellenes könyvet írt és akart kinyomatni.9) A haladó kor változó szelleme minden téren kiemelte a váciakat maradiságukból. 1844-ben ők karolták fel először a vidéki városok közül Kossuth felhívó levelére az Országos Védegylet eszméjét. Ugyanebben az esztendőben indult meg a mozgalom egy kaszinó alapítására. A Kúrián gyűltek össze az alapító részvényesek, számszerint negyvenen s a következő évben körré alakultak, de egyebet sem csináltak benne, mint „feltett kalappal dohányoztak és kártyáztak s így nem tudták megteremteni a társas érintkezés bensőségét“. A tehetősebb polgárok kedvelt szórakozó-helye a Nemzeti Lövöldöző-ház volt, melynek árnyas fái alatt pihenték ki a munkanapok fáradalmait. A főtéren volt egy kávéház is. Ebben nagy füstfellegek közt magyar újságokat olvastak, de főként politizáltak. A költői lelkületű polgárkisasszonyok epekedve kék, ezüst serlegek, arany szelencék, ékszerek és mindenféle csecsebecsék. A falakon olaj- és pasztellképek, a családtagok arcvonásait megőrző finom miniatűrök, aranyozott üvegre karcolt silhouettek. 9) Dr. Meszlénvi Antal: A jozefinizmus kora 57, 209—211.
