Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
10 Az emberi élet Vácon és v dákén nak ezt a részét fárasztó munkával elvágta és az így kapott árok fölé a kiásott földből sáncot emelt. Az északi oldal meredek szakadékai teljesen megközelíthetetlenné teszik a várat, míg a többi kevéssé lejtős oldalakat ugyancsak árkokkal vette körül és csupán a dunai oldal felől hagyott nyílást a közlekedés számára. Azok a védelmi, földrajzi és gazdasági föltételek, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember állandóan megmaradhasson egy helyen és ott letelepedjék: sikeres ellentállásra alkalmas természetes határ, egészséges éghajlat és építőanyag, művelés alá vonható termékeny talaj, elegendő élelem és ivóvíz, mind feltalálhatok voltak a Pogányvárban; a magában álló szakadékos dombtető biztos menedéket nyújtott, az alatta folyó Dunának akkoriban fertőzetlen vize nem csupán ivásra, hanem halászatra is alkalmas volt, a körülötte elterülő erdő-rengeteg bővelkedett a vadban, a fák odúi nagyszámú méhrajokat rejtegettek, a buja föld önként kínálkozott az állattenyésztésre. Az éghajlati viszonyok mindenesetre mások voltak, mint manapság, de megfeleltek az akkori ember életkörülményeinek. Hasonló kedvező természeti tényezők csábították az ősembert a Naszálra, Csörögre, Bangorra és városunk területének más védelmet és biztonságot nyújtó pontjaira is, hogy azokon letelepedjék és állandó lakóhelyéül válassza. Mikor ezeket a helyeket birtokába vette és sáncokkal hozzáférhetetlenekké tette az ellenség részére, a rajtuk talált barlangokban vonta meg magát. Majd mikor mindjobban elszaporodott és a műveltségnek is magasabb fokára emelkedett, mert a letelepedettség és a földművelésre való áttérés emelni kezdte művelődési színvonalát, maga vájta barlanglakásait a puha löszben, később pedig agyaggal kitapasztott kunyhókat épített, sőt idők folyamán elhagyta a várat, mint lakóhelyét, mert a megnövekedett lakosság a vár korlátolt területén nem találhatta már meg élelmi szükségletét. A népesség túlnyomó része ekkor a vár köré telepedett. A rengeteg erdők és hatalmas rétek
