Tragor Ignác (szerk.): Vác és határának hely- és ingatlannevei - Váci könyvek 22. (Vác, 1935)
Előszó
ELŐSZÓ Már Leibnitz megállapította, hogy minden helynévnek van valami jelentése. Értelmetlen helynév nincsen. Némelyik évezredekig is fennáll és megőrzi eredeti értelmét, azt az állapotot, melyet keletkezésekor jelentett. (így pl. a Bangor, melynek neve a telephely megjelölésére szolgáló élősövénykerítést jelentő kelta bangor szóból származik). A szájhagyomány megőrizte, hogy a hegyen vár állott (Bangor), hogy a dombtetőn, ahol most a kisváci gazdák legelésző nyája kolompol, állandó tanyát vert az ősember (Sáncdűlő, Váralja), hogy az aranykalásszal ringó búzatáblák helyén erdő zúgott (Cselőte), hogy a gyalogösvény útját csörgedező patak kísérte, hogy az út mellett árok húzódott, a tér helyén templom állott (Constantintér), az utcát szobor díszítette vagy híd kötötte össze oldalait (Sebestyén-tér, Flórián-utca, Híd-utca, Szent Jánosutca). A fogalom és tárgy melyet a név megjelölt nem megy feledésbe, mert a népi elnevezésben tovább él az emléke. A Kodak-gyár és Mária-udvar füstölgő kéményei nem beszélnek arról, hogy a török vízmű boltozott csaornája az ő területükön húzódik az Istenmalmáig, viszont a Gyárzúg neve egy rég megszűnt ecetgyár ottműködését hirdeti. Néma csendben hallgatnak a porladozó csontok az Attila-, Báthori- és Sas-utcák alatt, csak a Temető- és Paradicsom-utcák nevei őrködtek síri nyugalmuk fölött. Hiába igyekszik a hatóság eltüntetni Kisvác, Burgundia. Luxemburg és Tabán városrészek neveit, a régi település emléke mégis fennmarad. Bizonyára nem ismerték a Kisváci-főút, a Temető-, Paradicsom-, Szél-, Sáros-, stb, utcák